Szerző: andrelowoa | szeptember 20, 2010

SZEPTEMBER 20., HÉTFŐ

Beteljesült ítéletek
1Királyok 22,29–40
Aháb király modernkori államvezető is lehetett volna: amennyiben gazdasági
prosperitást képes elérni az uralkodó, abban az esetben nem mérvadó
sem a vezetők, sem az ország egyszerű lakosságának erkölcsi, szellemi és vallási
felfogása. Az ország fejlődése önmagában elegendő érv minden ellenkezéssel
és kritikával szemben.
Aháb – ugyanúgy, mint az Úr – Izrael jövőjét szeretné biztosítani. Ezért
fejleszti a vidéki városokat és gazdaságokat is, ezért köt szövetséget a szomszédos
államokkal, ezért importálja a szomszédos kultúrákat, ezért folytat kiterjedt
kereskedést. Mi akkor a hiba a gyakorlatában? Az Úr talán ezek mindegyikét
rossznak látja?
Egy Ahábnak nehéz elmagyarázni, mert képtelen megérteni, hogy a fejlődésért
tett emberi erőfeszítések csak akkor egyeztethetők össze Isten hasonló
elképzelésével, hogyha a meghozott döntések, a megkötött szerződések és
a megvalósított beruházások mindegyike Istennek a hitre és az erkölcsre vonatkozó
törvényeire épül.
Akirály azt hitte, hogy országát építi, népe jövőjét biztosítja, közben ő lett
Izrael megrontója.
Neked milyen elveken nyugszik házasságod, családod, pénzkereseted? Kiállja-e
az ige minden próbáját? /HGy/
Aki nem hallgat a szóra, veszedelembe jut
Példabeszédek 1,20–33
A bölcsesség mindenütt felkeresi az embert. Téves tehát az a gondolat,
hogy csak vallásos helyeken és időpontokban keresi Isten az embert. Isten
mindig keresi az embert, ez az igazság.
Gyerekkorban úgy tanítottak bennünket, hogy Jézus nincs ott a moziban,
nincs ott a kocsmában, nincs ott az utcasarkon. Nehéz elképzelni arról a
Pásztorról, aki magáról így beszélt: „…nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a
pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?”, hogy
nem kísérné el minden teremtményét az úton, bárhova is tart. Nehéz elképzelni
arról a Mesterről, aki bárkivel leült, aki bárki otthonába bement, hogy
mégis válogatna az emberek, a helyszínek és az időpontok között.
A nagy kérdés tehát az, hogy én keresem-e mindenben és mindenütt
Krisztust, aki az egyetlen bölcsesség. Kísértés lehet az, hogy az úgynevezett
profán eseményeket tényleg profán eseményeknek tartsam. Krisztus mindenütt
körülöttem van. Ezt fejezi ki a 110. zsoltár 10. verse: „A bölcsesség kezdete
az Úr félelme.” Mi az Úr félelme? Az a magatartás, amely számol és számolni
akar mindenütt az Úrral. /HGy/

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: