Szerző: andrelowoa | szeptember 25, 2010

SZEPTEMBER 25., SZOMBAT

Mit használ a megnyert világ?
Lukács 9,25
Az értelmetlen, sőt lélekromboló vagyonhajszolásról és -halmozásról már
szerda óta gondolkodunk. Talán szükségtelen is újból és újból levezetni ezt.
Viszont Jézus itt tágabb horizontba helyezi az alapproblémát. Szerinte nem
csupán a vagyon helytelen szemlélete válhat az ember gyilkosává, hanem
minden tevékenység, minden cél, minden érték, amely elnyomja azt a legalapvetőbb
szükségletünket, hogy megtaláljuk az élet igazi értelmét és lényegét.
Vagyis magát az életet.
Jézus Krisztus arra az alapvető helyes „önzésre” irányítja a figyelmünket,
amely tudja, hogy az ember egyedül igaz gazdagsága a szív gazdagsága, s
ezt mindenáron meg akarja szerezni, akkor is, hogyha ezt csupán önmaga elvesztésével
(halálával) érheti el.
Mindig csodálkoztam azon, hogy nem képesek az emberek erre az önfeladásra.
Ma már tudom, kegyelem az is, ha merem elveszíteni, merem elengedni
azt, ami akár jó, de nem a legjobb, az egyedüli jó.
Ezt tudva írta Farkas Sándor 1892-ben: „Elveszthetek mindent sorba, ha Te
megmaradsz nekem.” Mennyire igaza volt!
El mered-e ezt te is mondani? /HGy/
Az erős fundamentum
2Timóteus 2,19–26
Nem kétséges, hogy egyedül Krisztus a mozdíthatatlan alapja minden
igaz életnek. A pecsét, a hitelesség pedig ez: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el
a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!”
Kettőn áll a vásár – tartja a magyar észjárás. És így van a hitéletben is:
Krisztus kegyelme és az én hitem együtt gyümölcsözik.
Isten váltságműve nem azért adatott, hogy a hívő elviselje, hanem hogy
éljen belőle és vele. Az erős fundamentum csak addig erős, amíg építkeznek
rá. Anélkül csak önáltatás, csak illúzió.
„A tökéletesség… halálos hiba” – írta egyszer Szentkuthy Miklós drámaíró.
Mennyire igaz ez az állítás ránk, hívő emberekre is. Krisztus a tökéletes és
szilárd, nem én. Épp ezért az a dolgom, mint megmentett és megváltott
(megváltoztatott) embernek, hogy hagyjak el minden gonoszságot, a rossznak
legapróbb megnyilvánulását is. Aki ezzel komolyan foglalkozik, az marad
az erős fundamentumon, annak szilárd élete alapja.
„Taníts, Uram, meghajlani, mint szélben az aranykalász!
Hajoljak meg, ha Szentlelked reám fuvall, s porig aláz!” /HGy/

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: