Szerző: andrelowoa | szeptember 26, 2010

2010. szeptember 23. csütörtök

Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsoltárok 103:2)

Szerinted mit felejtünk el hamarabb: a jót vagy a rosszat? Én úgy látom, hogy a jót. A rossz ugyanis – nem tudom miért – mélyebben a szívünkbe vésődik. Ha valaki nem köszön nekünk, vagy megbánt bennünket, nagyon szívünkre tudjuk venni, ám a pozitív élmények kevésbé raktározódnak el lelkünkben. Valahogy így vagyunk Isten áldásaival, jótéteményeivel is. A zsoltáros ezért bíztatja saját magát a köszönetnyilvánításra és arra, hogy mindazt, ami jó, ne borítsa el a feledés homálya. Van erre egy remek módszer: ami rossz volt életedben, azt próbáld meg elfelejteni, azon ne rágódj naphosszat! De ami jó volt, amivel megáldott a Mindenható Isten, azt újra és újra elevenítsd fel. Azon gondolkodj, jártasd az eszed, arról beszélj szeretteidnek és köszönd meg újra és újra az Úrnak! Ha így teszel, nemcsak önmagadnak szerzel boldog perceket, órákat, hanem megédesíted a másokkal eltöltött időt is.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: