Szerző: andrelowoa | szeptember 27, 2010

2010. szeptember 27. hétfő Adalbert napja 1206.

A mai nap meditációs fogalma:
Isten-ismereteink…

A mai nap imádsága:
URam! Áldásoddal kísérj, hogy mindig felismerhesselek! Ámen

Jézus mondja: “Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt.”
Jn 14,7

Állítólag Einstein feleségétől egyszer megkérdezték: Mennyire érti a relativitás elméletét? Azt felelte: “Nem értek semmit a relativitás elméletéből. De a férjemet ismerem, s ez nekem elég…”

Az életnek számos dolga van, amit nem értünk, de mégis élünk vele. Lehetne számos technikai szerkentyűre gondolni, melyeket naponta használunk – autó, telefon, TV, internet -, melyek működésével csak nagyjából vagyunk tisztában, s ha valami gond van velük, akkor szakember segítségét kérjük; de az életnek számos olyan területe akad, ahol a szakemberek is csak vakargatják a fejük búbját… Hogyan működik valójában a gravitáció? Hogyan kódolódik bele a DNS-ünkbe szüleink mozgása, mosolya, temperamentuma és tényleg, hogyan működik az emlékezet? Megannyi kérdés, melyekre csak szeretnénk tudni a pontos választ, de már az nagy eredmény, ha jól körülírjuk, mire is szeretnénk választ kapni. Rövidke létidőnk egyszerűen nem ad lehetőséget, hogy megértsük az élet számtalan csodáját: szerelmet, önfeláldozást, szenvedést vagy éppen a hitet… S természetesen nem érthetjük meg igazán azt sem, kicsoda az Isten. Mert hogy nem az, akinek/aminek mi gondoljuk-hisszük, hanem Valaki egészen más – az bizonyos. Azért, mert Isten képe misztikusan kirajzolódik Krisztusban, ez még nem ad lehetőséget az ember számára, hogy Istent is láthassuk és ismerjük, hiszen “Őt soha senki nem látta”… Krisztuson keresztül persze felismerhetjük Isten “lényegét”, hogy ti. Isten szeretet. Ez a felismerés aztán meghatározza viszonyunkat nemcsak Ővele, de felebarátainkkal és a világgal is.

Férj és feleség évtizedeken keresztül élhetnek boldogan egymással, de azért bőven okozhatnak még egymásnak meglepetést – hiszen mindketten fejlődnek-alakulnak az évek előrehaladtával -, s ugyanígy Istennel a szívünkben is élhetünk teljes életet, mégha a JóIstenből csak igen keveset érthetünk is meg. Ádám “megismeri” Évát (s viszont!) és kapcsolatukban átélik lelkük találkozásának, eggyéválásának legmélyebb, legőszintébb valóságát, mely ismeretnél teljesebb aligha akad itt a földi létben. Isten megismerése azonban nem hasonlítható az emberi találkozásokhoz, mert ő Végtelen, mi pedig végesek vagyunk. Felismerni azonban lehet! Ez a megtérés, vagyis az Istenhez fordulásunk… Lélekben “megláthatjuk” őt, de ennél a felismerésnél többet már csak odaát, Őnála kaphatunk.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: