Szerző: andrelowoa | szeptember 28, 2010

2010. szeptember 28. kedd Vencel napja 1207.

A mai nap meditációs fogalma:
Szegénység és gazdagság…

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne méltatlankodjak, s tudjak hűséges lenni a kevésen is és tetszésedre használjam fel azokat a javakat, melyekkel megajándékoztál! Ámen

A szegénysorsú testvér dicsekedjék a méltóságával, a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága. Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága lehullik és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.
Jaka 1,9-11

Isten az embert alkotó munkára teremtette, de abból csak a többé-kevésbé demokráciával bíró országokban lehet tisztességgel megélni – meggazdagodni azonban már nem. Márpedig az ember – ha már nem válhat Istenné -, legalább gazdag szeretne lenni… Ezért aztán nemcsak kockáztat, de képes átgázolni törvényeken, embereken is, olykor még a saját egészségét sem kíméli. Mindezt miért is?

A gazdagságért, pontosabban a gazdagságtól remélt boldogságért. Felmérések igazolják, hogy a felnövekvő – mostmár marxista-leninista ideológiától mentes – honi generációban egyértelmű értékeltolódás tapasztalható – a pénz irányába. “Ha nincs pénzed, akkor senki vagy!” – erősítvén önmaga életfilozófiáját is a fiatal riportalany -, deklarálva a pénz kétségbevonhatatlan hatalmát… S mivel mindenki lenni szeretne “valaki”, a pénzért szinte mindenre kaphatók az emberek. A legnagyobb aljasságokat tízezerdolláros öltönyökben követik el… Tisztességes kereskedésnek álcázott pénzügyi spekuláció – ennek issza most a levét a világ -; többszázszázalékos hitelfelvételi lehetőségek vagy bizonyos országokban mesterségesen alacsonyan tartott fizetések, a lényeg ugyanaz: az egyenlőségre teremtett emberek között az egyenlőtlenség fenntartása, melyre való határozott törekvéseket a csillogó-villogó reklámok eltakarják. Jajj annak, aki látván nem lát!

Az ember becsületét a munkája adja. Aki nem dolgozik, aki csak élősködik – szülei vagy a társadalom nyakán, az becstelen. Aki csak elvesz a közösségből, de nem ad vissza semmit, sőt amely közösség az ő személyes védelmét is garantálja, azt el- vagy kiárulja (a lényeg tulajdonképpen ugyanaz) az ellenszegül Isten parancsolatának. Aki kényelmével, nem-gondolkodásával vagy éppen hitványságával (deviáns magatartások!) asszisztál mindehhez, az nemcsak embertársai egzisztenciális sírját ássa, de önmaga végső megsemmisülését is előkészíti.

Isten igazságban teremtette ezt a világot, melyben mindenkinek egy életet adott, hogy azt jól megbecsülje, s életével respektálja másokét is. Ha ezt az egyszeri lehetőséget eljátssza, akkor nincs második lehetősége, nincs újrakezdés egy következőz életben. Tény, hogy a legszebb virágot is megperzseli a Nap, s elszárad… A gazdag vaksága abban áll, hogy nem veszi észre, hogy a gazdagság sem örök, hanem csak ideiglenes. S ha valaki anyagi-, szellemi gazdagságát nem arra használja, hogy mindenki méltóságát emelje általa, akkor pontosan azt nem teszi meg, amiért emberként megszülett erre a világra…

A kérdés tehát nem az – bár sokan ezen elmélkednek, gyakorlatilag teljesen fölöslegesen -, hogy “akkor és ott” mit csinál majd a JóIsten, hanem az, hogy “itt és most” mit csinálok én, mihez kezdek azokkal a talentumokkal, amiket kaptam?


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

<span>%d</span> blogger ezt szereti: