Szerző: andrelowoa | szeptember 29, 2010

SZEPTEMBER 29., SZERDA

Keressük a bölcsességet!
Példabeszédek 2
Abölcsesség nem az előrehaladott életkor velejárója, nem természetes következménye,
amit mindenképpen megkap az ember. Sok problémát okoz,
ha idősek bölcsnek tartják magukat olyankor, mikor rajtuk kívül ezt senki
sem tapasztalja. A fiatal is lehet bölcs, hiszen nem az életkor függvénye. A
bölcsesség nem azért fontos, hogy mások előtt villogni lehessen vele, hanem
azért, mert az élethez nagyon fontos. Nélküle könnyen elveszíti az életét az
ember. Olyan ajándék számunkra, amellyel Isten áldásainak teljesebb átélői
lehetünk. Segít ráhangolódni, megérteni tervét, felismerni útját, teljesíteni
akaratát. Olyan ajándék, amire mindenkinek szüksége van. Ezért nagyon
fontos, hogy megnyerjük. Vajon mi a legfontosabb számunkra? Minek a megszerzésére
fordítjuk a legtöbb időt, energiát? A gazdagságra? Dicsőségre? Sikerre?
Boldogságra? A bölcsességet kívánó ember mindent egy lapra feltéve
csak a bölcsesség megnyerését tartja szem előtt. Kéri attól, aki egyedül adhatja
neki, mint Salamonnak. Kiált az Úrhoz érte. Istent nem lehet becsapni, ő a
szívedbe lát. Tudja, mit kívánsz igazán. Csak akkor adja, ha méltó módon
élsz vele, mások javára és az ő dicsőségére. Kérd, és a tied lehet! Kiálts! Figyelj
nagyon arra, akitől kéred! /TB/
Melkisédek papsága a lévitáké fölött áll
Zsidók 7,4–10
A zsidók számára nagyon komoly kérdés volt, hogy hogyan gondolkodjanak
Melkisédek papsága felől, és ez alapján a Melkisédek rendje szerinti
papról, Jézus Krisztusról. Számunkra ez egyszerűbb kérdésnek tűnik. Bár az
életünk nem igazán igazolja a bizonyosságunkat. Kérte Melkisédek a tizedet?
Ugye nem. Ki akart tizedet adni? Igen, Abrám (Ábrahám). Te, aki bizonyos
vagy a meggyőződésedben, szükségét érzed annak, hogy felajánld a jövedelmed
tizedét, vagy akár még többet is? Ha valós lenne a meggyőződésünk,
nem lenne annyi szegény gyülekezet, nem lenne annyi rászoruló a környezetünkben.
Igaz, az áldás el is marad az életünkből. Csak az üres padok figyelmeztetnek
bennünket a hiányosságainkra. Az elmaradt áldások miatt kell
többet fáradoznunk a megélhetésünkért. Igaz, ahhoz, hogy látható legyen a
meggyőződésünk Főpapunk mindenekfelett való mivoltáról, először magunkat
kell egészen neki adni, és aztán nem lesz nehéz anyagi javainkat is az oltárra
tenni. Valljuk meg hiányosságainkat, és kérjük bocsánatát és segítségét
a hűséges élethez! /TB/

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: