Szerző: andrelowoa | szeptember 30, 2010

2010. szeptember 30. csütörtök Jeromos napja 1209.

A mai nap meditációs fogalma:
Élet-törvények…

A mai nap imádsága:
Istenem! Add, hogy tudjak önfeledten örülni a feladatoknak, amiket ma is elém adsz, s ne engedd, hogy önzésem miatt elrontsam mások játékát! Ámen

Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.
Gal 5,13

“Az élet nem játék!”… Hányszor hallottuk, mondták nekünk ezt gyerekkorunkban, amikor valami sületlenséget találtunk ki – persze csak “játékból”. Mert a játék ilyen: nem ismer határokat – és mégis. A játék öröme akkor egekbeszökő, izgalmasan határtalan, ha mindenki komolyan veszi a korlátokat, azaz a játékszabályokat. Nincs bosszantóbb, amikor valaki a játékban csal, s kijátssza a az előre lefektetett szabályokat. Az ilyen öntörvényű gyerek, aki nem akarja elismerne a határokat, hamar egyedül találja magát, mert senki nem akar vele játszani…

Akárcsak az “életben”, a felnőttek világában! Ott is vannak ügyeletes játék-elrontók – korra, nemre való tekintet nélkül -, akik kijátsszák az élet játékszabályait, elrontva mások örömét. A reakció itt sem marad el: a büntetés a részleges vagy teljes elhatárolódás, a kizárás, s ha valaki az együttélés alapvető szabályait súlyosan megsérti, akkor az elzárás. Az ilyen ember nemcsak becsületét játssza el a többiek előtt, de végül magányos is marad. Bizony nincs keserűbb állapot, amikor valaki kívülreked egy közösségen, s már nem számolnak vele… a keserűséget még tetézi, ha tudja is: mindez önhibájából történt.

Nem lehetséges, hogy az élet mégis játék, Isten által rendelt szent időtöltés? Akik halálosan komolyan veszik az élet istenadta “játékszabályait”, azok számára igen! Isten szeretetből szabadságra teremtette az embert, s ezért azt várja el, hogy szabadságunkban szeressünk. Aki Istenben “szabad”, annak minden izgalmas, szép, felemelő szakrális játék: az alkotó munka, a szerelem, a gyereknevelés, s természetesen a hit is, mely nem más, mint a lélek szent játéka.

A bajok mindig ott kezdődnek, amikor egyesek úgy gondolják – mert a saját fejük után mennek, felejtve az Isten szeretet-szabadságát, – hogy gumiszabályokat csinálhatnak az Isten parancsolataiból, esetleg azokat farizeusi módon még megtoldják emberi “ezzel-azzal” – lásd szekták. Az ilyen öntörvényű, szélsőséges szabadság-értelmezők – akik képtelenek (a maguk-barkácsolta extra-játészabályaik okán) szépen “együtt-játszani” Istennel és felebarátaikkal – válnak aztán mások életébe is belerondítóan szabadossá, meghazudtolva a küldetést, amire szabadságban elhívattak az Isten által: szeretetben szolgálni, azaz játszani az élet Szent Játékát…

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: