Szerző: andrelowoa | október 2, 2010

Október 2.

Drága Atyám! Minden alázatom tiéd, mert kezedben az
életnek folyása, kezdete és vége!
Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei
virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istennek
igéje örökre megmarad. (Ézs 40,6.8)
Mi a mulandó? Mi az el nem múló? Hogyan vehetem észre
a különbséget a mulandó és az örök értékek között?
Elmúlás. Elmúlása a pillanatnyinak. Ráfúj az Úr szele.
Nincs többé teste, szépsége. Elszárad a fű, elhervad a
virág, megöregszik a test. És ez így rendben van. Mi
az, ami örökre megmarad? Mi az, ami nem változik? Ami
állandó? Az a Rend, ami a fű és a virág, az ember és
az egész emberiség, a lehetőségek és a kapcsolatok
születését, létét, elmúlását adja. Istennek igéje
örökre megmarad. Megingathatatlanul. Változatlanul.
Ezért az Úrnak akarok énekelni, amíg mozog a szájam,
Istent dicsőítem, amíg dobog a szívem. Ha szegényesek
is ezek a dallamok, csekélyek Isten számára, mégis
életemben, halálomban őt akarom magasztalni. (A.
Pötzsch)
Hatalmas Istenem, tegnap, ma és mindörökké ugyanaz
maradsz, egyetlen sziklaszilárd társként az életemben.
Köszönöm neked, hogy a te szereteted állandó marad
irántam. Örök szeretettel szeretsz engem, ezért vontál
magadhoz hűségesen. Jézus Krisztusért. Ámen.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: