Szerző: andrelowoa | október 8, 2010

2010. október 8. péntek Koppány napja 1215.

A mai nap meditációs fogalma:
Sorsunk..

A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy kezedben tudhatok mindenkit, s mindent! Őrizz meg mindannyiunkat kegyelmesen, s add, hogy ne perlekedjünk isteni végzéseid ellen, s add, hogy gondviselő jóságodat szeretettel viszonozzuk embertársaink felé! Ámen

mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; hogy dicsoségének magasztalására legyünk,
Ef 1,11b-12a

“Ha erosebb lett volna a hitem, ez nem történik meg…” Sok hívő ember gondolkodik így – helytelenül. Ha azt mondanák: “Nem tudom miért, de se az eszem, se a szívem nem volt a helyén!”, akkor elfogadható lenne a ‘magyarázat’, de életünk alakulásai nem hitünk erősségétől függenek. Ha ugyanis hitünk ereje lenne történéseink ‘vezérelve’, akkor soha nem lennénk betegek – nem fogna rajtunk a csernobili háttérsugárzás sem, sőt immunisak lennénk a rengeteg élelmiszer-színezék és konzerváló adalékanyagra is, amit sajnos kénytelen-kelletlen megeszünk, mert nem lehet mindenkinek háztáji kertje és (háttér)gazdasága… Ha hitünk ereje lenne életeseményeink mindent meghatározó tényezője, akkor mindenki hinne, mert józan paraszti ésszel mindenki belátná, hogy a hit ereje s az élet sikerei közötti összefüggés egyenesen arányos.

Vannak “szuperhívő” kisközösségek, ahol a betegséget, munkanélküliséget, a szerencsétlenségeket, a tragédiákat Isten egyértelmű büntetésének tartják! Pedig hogyan is mondja Jézus Urunk? “Vagy az a tizennyolc ember, akire rádolt Siloámban a torony, és agyonzúzta oket, azt hiszitek, hogy bunösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki?” – Lk 13,4 Bizony Isten útjai kifürkészhetetlenek! Jóllehet Jézus azt mondja, ha egy kicsinyke hitünk is lenne, megindulnának a hegyek a tengerbe – a hegyek azonban maradnak a helyükön… Nem a hit nagysága az döntő tényező életünk minőségére nézve, hanem az Istenben való hit megléte, bármennyire is erőtelen, s hullámzó is az. Nem az üdvözül, aki nagyon hisz, hanem “aki hisz és megkeresztelkedik…” azaz: “Jézusba belekeresztelve” éli (tudatosan!) az életét. A hit tehát nincs teljesítményhez kötve, s ez már önmagában véve evangélium! Nem kell elérni benne bizonyos “szinteket”, bár vannak olyanok, akik úgy vélik a hit valódiságát csakis annak teljesítménye mutathatja meg. Ha valaki nem tud gyógyítani, prófétálni, legkevesebb nyelveken szólni… az nem is jár(hat) Istennel. Az ilyen közösségek gyermeki módon oktalanok és felnőtt módon eszelősen törvényeskedők…

A létezés alapelve, hogy Isten “mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik”. Ennek nincs emberi ésszel felfogható logikája, ezt megérteni nem, csak elfogadni lehet – az Isten gondviselésébe vetett hit által. Aki ebben a gondviseléshitben is megnyilvánuló szent ráhagyatkozásban éli életét, az hálás mindenért, magasztalja Teremtő Urát, mert tudja: Nélküle semmi, de minden Általa történik ebben a világban…


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: