Szerző: andrelowoa | október 10, 2010

OKTÓBER 10., VASÁRNAP

„Szántsatok föl új szántóföldet!”
Hóseás 10,12–15
Két csapdája is van az ördögnek arra vonatkozóan, hogyan tarthatja fogva
azokat, akiket egyszer hálójába kerített. Van, amikor azt hiteti el a bűnbe
tévedttel, hogy vétke nem is olyan súlyos, hogy mindaz a fenyegetettség,
amelyről az Úr szól, bekövetkezzék. Gondolja ezt azért, mert „vannak nálam
sokkal rosszabbak is”, akik még mindig talpon vannak. Ha „ők megúszhatták,
igazságtalan lenne, ha rám lesújtana ezért a semmiségért”. Mindezzel
szemben azonban a próféta szava az igaz: „Bűnösen szántottatok, álnokságot
arattatok.” Nincs más valóság, csak egy: amit vet az ember, azt fogja aratni is!
Az Úr nem téveszti el az ítéletet, nem lehet megúszni, mint a sumákoló diáknak
a feleletet az iskolában. Nem lehet protekció után sem kiáltani: „hiszen
én nem akárki gyermeke vagyok, én nem akárkinek születtem”. Még ha a választott
népről is van szó, „hajnalra menthetetlenül elpusztul Izrael királya”, mert
jobban szerette a hamisságot, a bűnt annál, hogy azt feladva az Úrhoz visszatérjen.
Máskor viszont pont azt hiteti el a bűnbe esett, de szabadulni vágyó lélekkel
az ördög, hogy ő olyan mélyre jutott, ahonnan már nincs visszaút. Talán
korábban, lehet, hogy még tegnap is lehetett volna tenni valamit – súgja
a sátán –, ami reményt adhatott volna, legalább a részleges helyreállásra, legalább
a túlélésre, de ma már nincs remény, nincs visszaút. „Ez már megmásíthatatlan,
jóvátehetetlen.” S ez valóban, sokszor így is van: a tegnapot nem
tudja senki megmásítani. De mindezek ellenére, az utolsó leheletig, mégis ez
a prófétai üzenet: „Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az
Urat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét.” Akegyelem megragadásának
vonatkozásában, az üdvösségre tekintettel soha nincs túl késő – egészen
az utolsó leheletig!
Az ördög csapdái elkerülhetők, vagy ha mégis megfogott, meg lehet abból
szabadulni! Mert van Szabadító, mert van őrző kegyelem. De amíg az
ember minden mennyei segítség ígéretének ellenére is magában vagy bármi,
bárki másban bízik, addig biztos a vereség. Amíg a fenyegető veszélyt kézlegyintéssel
intézi a megtévedt vagy bűnbe jutott ember, ahelyett, hogy minden
mást félretéve a túlélést keresné, addig nincs változás és nincs út a megmenekülésre.
Újat kezdeni viszont csak egyféle módon lehet: elhagyva a régit, és teljes
erővel az újra koncentrálni! S ha valóban bánt a múlt, s valóban új születhetett
ennek az új vetésnek a gazdag aratásából, akkor a korábban elkövetett hibák,
bűnök jóvátételére is juthat az Úr kegyelmes szeretetéből! /UG/

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: