Szerző: andrelowoa | október 10, 2010

Október 10.

Téged áldjon az föld minden nemzetsége!
Szemeimet a hegyekre emelem:
Honnan jön segítségem?
Segítségem az Úrtól jön,
aki az eget és a földet alkotta.
Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék,
nem szunnyad a te őriződ.
Bizony nem szunnyad, nem alszik ő,
mert Izráelnek őrizője!
Az ÚR a te őriződ,
az ÚR a te oltalmad jobbod felől.
Nem árt néked nappal a nap,
sem éjjel a holdnak sugara.
Az ÚR megőriz minden bajtól,
megőrzi a te életedet.
Megőriz az ÚR jártodban-keltedben,
most és mindörökké.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön-örökké. Ámen.
Szemeimet a hegyekre emelem:
Honnan jön segítségem?
Segítségem az Úrtól jön,
aki az eget és a földet alkotta. (Zsolt 121)
Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan,
láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség
örökkön-örökké. (1Tim 1,17)
Bizonyos régi értékekről manapság egyre inkább
megfeledkezünk. Becsület, tisztelet, példamutatás,
hálaadás – nem sokat jelentenek a mai világban. Az
iskolákban az egyre fokozódó ismeretátadási kényszer
miatt egyre kevesebb energia marad a nevelésre. A
szülők a megélhetésért folytatott hajszában egyre
inkább megfeledkeznek gyermekeikről, akiknek talán
mindent kifizetnek, befizetnek. Az önfeláldozó élet, a
másikért élés, az értékeket továbbadó életforma kiment
a divatból. A döbbenet az, hogy azok az emberek, akik
az ősök vallását elvetik, megvetik, képesek egyik
pillanatról a másikra valami idegen vallás
legalázatosabb szolgáivá válni. Bennünk van az igény a
Mindenekfelett való előtti leborulásra. Büszkék
vagyunk, hogy úgy éljük le életünket, hogy mi senki
előtt nem alázkodunk meg, aztán, amikor nem megy
életünk szekere, összeroppanunk. Hiszem azt, hogyha
mindennap az Úr előtti térdeplésből indulunk utunkra,
megtaláljuk életünk helyes egyensúlyát, ami segít
megtanítani az elfelejtett értékekre, mint becsület,
tisztelet, példamutatás, hálaadás.
Mutasd hát magad olyannak a másik ember előtt, amilyen
valóban vagy, és mutasd magad Isten előtt olyannak,
amilyen vagy! Ismerd el Isten előtt, hogy mi vagy, –
nehogy őneki kelljen elítélnie azt, amit benned lát!
Ha nem akarod, hogy Isten megítéljen, ítéld meg te
önmagadat! (Augustinus)
Vond a lelkem a szeretet kötelékével magadhoz. Ó,
Jézusom, mutasd hatalmasnak magad benne! Világosítsd
meg, hogy hittel megismerjen téged: add, hogy szent
lánggal égjen, hogy hittel szomjazzon téged!
Hol jobbra, hol balra botlik tétova léptem. Kísérj el
Üdvösségem, ne hagyj a vészbe sodródnom, hadd érezzem
bölcs vezetésed a menny kapujáig!
Ölj meg jóságoddal, támassz fel kegyelmed által, az
óembert betegítsd meg, hogy új életre vágyjon már itt
e földön, hogy értelme, minden kívánsága és gondolata
tenálad legyen. (Bach: 96. kantáta, 3., 5., 6. tétel)
Uram, nehéz elfogadni, hogy rajtunk kívülállótól
várjunk segítséget, vezetést. Nehéz a másikban
meglátnunk a tiszteletreméltót, a megbecsülendőt.
Kérlek, vezess úgy, hogy mindig tudjuk, hol a helyünk.
Tedd megszokássá a térdeplést előtted, hogy ebből
töltekezhessünk életünk minden napján. Ámen.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

<span>%d</span> blogger ezt szereti: