Szerző: andrelowoa | október 11, 2010

OKTÓBER 11., HÉTFŐ

A bölcsesség mint lelki hajlék
Példabeszédek 9,1–6
Azt mondják, egy nép fölemelkedéséhez nagy szükség van arra, hogy
olyan ismereteket szerezzenek annak tagjai, amelyekkel boldogul környezete
kihívásai közepette. Olyan tudást, amelyben ott a felelet, vagy legalább annak
segítségével megtalálhatók a válaszok a mindennapok problémáira.
Mondják, az igazi tudás nem is feltétlenül az ismeret mennyiségén, sokkal inkább
annak minőségén múlik, azaz, mennyire segíti az életet. Ezért találkozhatunk
olykor „együgyű” tudóssal, mert bár a maga szakterületén kiváló és
nélkülözhetetlen ismeretekkel bír a közösség javára, az élet hétköznapjaiban
mégis esetlenül forgolódik. S bár a felismerés már nem új, hogy a tudomány
önmagában nem menti meg a világot – bár olykor még mindig e hiú ábránddal
fordul felé az emberiség –, eddig mégsem sikerült egybeszerkeszteni azt
a minimális ismeretet, amely legszükségesebbként, de elég legalább a biztos
túléléshez.
E keresésben ott vétett hibát az ember, hogy a tudás házának maradandóságát
a „tetőben”, s nem az „alapban” keresi (lásd Mt 7,24–27). S ha meg is
lehet ugyan erősíteni a ház alapját a tető befedése után is, mégis, az építkezés
helyes sorrendje a megfelelő alapozással kezdődik. /UG/
Az idegen segítség megcsal
Hóseás 7,8–13
Legjobban önmagát tudja becsapni az ember. Először talán félve teszi
meg azt a lépést, amelyről tudja, hogy a pusztulásba visz – mégis enged a kísértésnek,
„mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa” (1Móz 3,6). Aztán
egyre bátrabb a rosszban, mert „lám, a múltkor sem járt következménnyel”.
Később pedig már így fogalmazódik meg: „jogom van hozzá”! S tényleg: az
embernek jogában áll a kárhozatot választani, senki nem kényszeríti őt a
megtérésre – a kegyelem: lehetőség. De aki „ellen saját gőgje tanúskodik”, az
nem tér meg alázattal, bűnét bánva az Úrhoz.
Abűn pusztításának egyik legszomorúbb tünete, hogy a bűnéhez ragaszkodó
magát véli ártatlannak, és a bűnét elítélőt – legyen az akár Isten maga –
vétkesnek. Így fordulhatott elő Izraellel is az, amiről a prófétai szó keserűen
így szól: „ők hazugságot beszélnek rólam”. Pedig az igazság ez: „én megváltanám
őket”!
Izrael, az északi országrész sorsa legyen örök tanulságul minden tévelygéséhez
ragaszkodó embernek: töredelmes szív nélkül nincs bűnbocsánat,
megtérés nélkül nincs kegyelem! /UG/


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: