Szerző: andrelowoa | október 12, 2010

OKTÓBER 12., KEDD

A Szent ismeretéhez vezet
Példabeszédek 9,10–12
Mi az a tudás, ami valóban nélkülözhetetlen az életben való boldoguláshoz?
Melyik az az ismeret, amelyre egész biztosan szüksége lesz az embernek,
éljen akár világvárosban vagy egyutcás falucskában, végezzen bármiféle
munkát? Ha minden hasznos ismeret alapját keressük, amelyre jól
illeszkedően, gazdagítóan épülhet a többi, most a Biblia megadja az egyértelmű
választ: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek megismerése
ad értelmet.” Ennek az ismeretnek az átadásában nem meghatározó, hogy ki
hol lakik az országban, nem meghatározó, hogy milyen anyagi lehetőségei
vannak a szülőknek. Ennek az ismeretnek a megszerzésében valóban valódi
esélyegyenlőség van, amelyet a Mindenható garantál minden tanulni kész
gyermekének. S ebben az ismeretben tágul csak ki igazán a világ! Hiszen
nemcsak a teremtett, de véges világ örömteli megismerésére vezet el, hanem
emellett sokkal nagyobb, reménytelibb távlatokat is kinyit. Olyat, ami a Szent
ismerete nélkül fel sem sejlik az ember előtt. Hiszen a kegyelemben rejlő üdvösség
csak ebben az ismeretben érthető meg! /UG/
„Ne menj te más mezőre!”
Ruth 2,1–13
Megfogalmazásban szinte semmi, tartalmában viszont mérhetetlenül
nagy a különbség a következő két kérdés között: „Mit tegyek, hogyan nyerjem
el jóindulatodat?” és „Hogyan nyerhettem el jóindulatodat?” (10. v.)
Az elsőben az ember számító gondolata jelenik meg. Mi az a minimum,
ami biztosan elég a cél elérése érdekében, de nem fenyeget az a veszély, hogy
esetleg mégis vesztes marad? Mert az ügyre csak annyit akar fordítani erejéből,
ami feltétlenül szükséges. Ez az út nem az azonosulásról, hanem a számításról
tanúskodik.
A második kérdésben egy önmagáról, korábbi lehetőségeiről lemondó, s
csak az újra figyelő embert látunk. Olyat, akiben a nehézségek idején sem fordul
meg az a gondolat, hogy jobb lett volna korábban a másik utat választani.
A méltatlanság ellenére való felemeltetés érzése nem csak akkor tölti el
Ruth szívét, amikor Boáz feleségévé lesz. Az érdemtelenül kapott jóért való
hála már akkor megfogalmazódik, amikor épp csak a túlélés felől biztosítják.
Mert jól tudja, ez már a kegyelem.
Legyen ez tanulságul: az áldást kiérdemelni nem lehet, de a mindenkor,
mindenben elkötelezett szív áldást nyer az Úrtól! /UG/

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: