Szerző: andrelowoa | október 14, 2010

2010. október 14. csütörtök Helén napja 1219.

A mai nap meditációs fogalma:
Ismeret…

A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy nap mint nap új dolgokat ismerhetek meg teremtett világodból, s mindezért hálát adhatok. Add, hogy tudásom ne homályosítsa el ismeretemet, hogy mindenek mozgatója egyedül Te vagy, s hogy létem értelme egyedül a szeretet! Ámen

Az ÚRnak félelme az ismeret kezdete.
Péld 1,7

Az elmúlt negyedszázadban szerte a világban – nemcsak politikai vezetők, a gazdasági tudományos elit is – tudásalapú társadalomról vízionáltak. Tény, hogy az átlagembert még soha ilyen mennyiségben információ – se pozitív, se negatív – nem érte el! Információözönben élünk, a többség nem is tud mit kezdeni a napi információ-zuhataggal, lassan tényleg beleérünk/benne vagyunk(?) a digitális analfabétizmus korába(n), hiszen írni olvasni alig vagy egyáltalán nem tudók kezében csúcstechnológiás eszközök vannak – s mindez mégcsak a kezdet…

Tényleg sokat tudunk, úgy néz ki, lényegiségét tekintve mégis kevésre megyünk vele. Néhány évtizede még azt gondolták a társadalomtudósok, a szociológusok, a vallástörténészek, hogy ebben az új évezredben majd minden másképpen lesz, a vallások közelítenek egymáshoz, és majdmindenki be-, el-, s felismeri, hogy a szeretet az összekötő kapocs vallások és kultúrák között… de pontosan az ellenkezője történt! Egyre több a radikálisan fundamentalista a nagy világvallásokban, s egyre több a vallásokból (joggal!) kiábrándult, s igen szép számmal vannak akik meg a saját maguk ‘barkácsolta’ spirituális világnézetük ezoterikus zártságába menekülnek…

Mindezek mélylélektani mozgatórugója az ismeret utáni vágyunk, aminek se Éva, sem Ádám nem tudott ellenállni. Természetünkből fakadóan meg akarjuk tudni milyen az a világ, amiben élünk, meg akarjuk érteni önmagunkat, s persze meg akarnánk ismerni az Istent is – már amennyire a véges felérheti a Végtelent. Ez a három azonban (így együtt), igen nagy falat egy embernek, teljesíthetetlen feladat egy emberöltőnyi időben. Nem tudunk megbírkózni vele, jobb esetben is csak próbálkozunk, melyben eldöntő végül is a szándék, a lelkület, vagyis hogy milyen lélekkel vizsgáljuk a körülöttünk lévő valóságot.

Az “ÚRnak félelme” helyes fordítása tkp. így hangzik: az ÚR félelemteljes tisztelete. Az igazi tisztelet az a szeretetből fakad – mert azt tiszteljük, aki szeretetreméltó, akit szeretünk – s akit nem szeretünk, attól legfeljebb csak félünk vagy rettegünk, de ennek semmi köze a tisztelethez. Az előbbi ugyanis emel és jobbít engem is, az utóbbi pedig lehúz, s embertelenné is tehet – lásd diktatúrák hatalmi világa. Jó Lutherünk nem véletlenül kezdi így mindegyik parncsolat magyarázatát “Istent félnünk és szeretnünk kell!” Tudja azt, amit minden egyetemesen, istenes távlatokban gondolkodó hívő ember is tud: Ha nem szeretünk, akkor nemcsak emberlétünk lényegiségét tagadjuk, de végképp elvétjük a célt is, hiszen a felismerés sokkal több, mint a száraz tudás… A felismerést mindig a Lélek elevenítő ereje mukálja, a tudás (lélektele/istentelen) betűje viszont megöl, azaz elpusztítja a lényeget: a szeretetet…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: