Szerző: andrelowoa | október 14, 2010

OKTÓBER 14., CSÜTÖRTÖK

Apák és fiak öröme
Példabeszédek 10,1–6
„Jézus ezt mondta tanítványainak: »Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja
meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni
az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. Mert mit
használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy
mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?«” (Mt 16,24–26)
Az Úr szava összeillik az olvasott példabeszéddel: „Nem használnak a bűnnel
szerzett kincsek, de az igazság megment a haláltól. Nem hagyja az Úr éhezni az
igaz embert, de a bűnösök mohóságát elveti.” Ettől fogva már csak az emberen
múlik, mit választ, mi az, amit meg akar nyerni a maga számára. Ehhez igazodva,
csendesen, de hűségesen munkálkodva a mindennapokban, bízva az
Úr gondviselő ígéretében; vagy a boldogulás kormányát az Úr kezéből kiragadva,
az emberi bölcsesség ostobasága szerint irányítja saját élethajóját. Ez
utóbbi esetben viszont nincs menekvés: a hajó vagy a mohóság jéghegyének
ütközve pusztul el, vagy a lustaság zátonyán feneklik meg. Vagy ha mégis kikötőbe
futna, ott kiderül: nincs is rakománya… /UG/
Az Úrban kell bízni, nem emberben
Zsoltárok 146
Olykor azzal vádolják a hívőket, hogy mesevilágban élnek, nem e földi lét
realitásai között. Pedig hívőnek-hitetlennek ugyanannyiért adják a kenyeret,
és ugyanúgy süt mindkettőre a nap, vagy éri őket a szélvihar. Mégis, amikor
hívő és hitetlen a mindennapok küzdelmében osztja s szorozza az összetevőket,
más eredményt kapnak. Az egyik elkeseredik, mert „e drágaságban Dárius
minden kincse is kevés lenne”, a másik megnyugszik, mert „Boldog az,
akinek… az Úrban van reménysége, aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és
ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor” (5–6. v.).
„Nem reális!” – gondolták, mondták a tanítványok is a két halra és az öt
kenyérre. Aztán összeszedték az ötezer után maradt 12 kosárnyi maradékot.
Mi tehát e világ valósága?
A zsoltáros erről így beszél: „Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem,
mert nem tud megtartani. Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé
válnak tervei.” (3–4. v.) Ezzel szemben viszont: „Mindörökké uralkodik az Úr, a te
Istened” (10. v.)!
Ezek után akkor melyik a mesevilág? /UG/


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: