Szerző: andrelowoa | október 15, 2010

OKTÓBER 15., PÉNTEK

A bölcsesség jelei beszédben
Példabeszédek 10,13–14
„Ne szólj szám, nem fáj fejem!” és „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál
volna!” – így intenek a közmondásokban rejlő igazságok is a megfontolt beszédre.
Mégis, az ember, ha valamit megtud az igazságból, de legalábbis úgy
véli, hogy tud valamit, gyakran úgy véli, hogy ezt az ismeretét másokkal is
meg kell osztania. Ha pedig egy-egy mozaik mégis hiányzik az általa megismert
képből, azt bátorsággal kipótolja a maga gondolata, fantáziája szerint.
Ez az a bolond út, amelyről azt írja bölcs Salamon: „a bolondot pedig hamar
romlásba viszi a szája.”
Bár nyilvánvaló a csapda, és nyilvánvaló lenne a megoldás is, mégse
gondoljuk, hogy „gyerekjáték” ennek elkerülése. Nem véletlen az apostoli
intés: „Mert sokat vétkezünk mindnyájan, de ha valaki beszédében nem vétkezik, az
tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.” (Jak 3,2) E tökéletesség eléréséhez
pedig ez az apostoli tanács: „legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes
a szólásra, késedelmes a haragra” (Jak 1,19)! Megint csak egyezően a salamoni
bölcsességgel, ami szerint „a bölcsek tartózkodók tudásukkal”.
Arra törekedjünk tehát, hogy életbölcsességünket ne szavainkkal kelljen megvédeni,
hanem mindennapjainkban ismerhesse azt fel környezetünk! /UG/
„Reggel fogj a magvetéshez!”
Prédikátor 11,1–8
A mi Urunk hatalmas Isten! Valóságosan mindenható, mindent meg tud
cselekedni. Az is igaz róla, hogy kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú,
szeretete nagy. Ha pedig ez így van, balgán azt gondolhatja valaki, már semmi
dolga e világban. Egy kicsit talán imitálja azért a munkát, hogy ne vádolják
lustasággal, dehát – mondja a bolond magában – „nagy az én Istenem,
úgyis arannyá teszi azt, amihez csak nyúlok”.
Valóban nagy az Isten! Olyan hatalmas, hogy nem sújt le rögtön haragjával
arra, aki őt, az ég és föld urát mindössze mesebeli dzsinnek vagy jó tündérnek
nézi. De senki ne gondolja, hogy Isten kegyelme az emberi pimaszság
lakhelye lenne!
Ha valóban szeretnénk, hogy kezünk munkáját Urunk áldása kísérje, tegyük
dolgunkat kitartóan és igazán! Vád ne érhesse munkánkat hanyagság
vagy hozzá nem értés tekintetében! Ebben is legyünk feddhetetlenek, mindenben,
ami rajtunk áll! S ha mi magunk már mindent megtettünk, de jól
tudjuk, hogy ez még mindig kevés (Zsolt 127,1–2), akkor ő jelen van: termést
ad, amelyért hálásak lehetünk; vagy vigaszt, amelyből új erőt meríthetünk.
De a legfontosabbat, az ő jelenlétét, mindkét kimenetben megkaptuk
tőle! /UG/


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: