„Odament Jézushoz valaki és ezt kérdezte: ’Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?’ ’…Ha be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.’ …’Ezt én mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?’ …’Add el vagyonodat, oszd el a szegényeknek… azután jöjj, és kövess engem.’” Máté 19,16-22
Sokan voltak és vannak, akik ezt szó szerint így teszik. Schweitzer Albert, Babos Sándor, Molnár Mária és a többi sokezer misszionárius másként nem végezhette volna vállalt feladatát. De ez nem törvény, mely mindenkire vonatkozik. Isten minden embert más és más feladatra rendel. Jézus itt világosan megmutatja az egyetemes törvényt: tartsd meg a parancsolatokat! Nem csak a tizet, a szeretetnek tole származó minden törvényét, ki-ki a maga helyén és feladata körében. De vannak, akiket sajátos szolgálatra választott ki magának. Azok tudják, hogy rájuk nem csak az egyetemes törvény vonatkozik, ok el kell, hogy hagyják közösségük mindennapi életét, otthonukat,
karrierjüket, és vállalniok kell azt a különös feladatot, amit lelkük mélyén ellenállhatatlanul parancsol Isten személy szerint éppen nekik. Ez sohasem könnyu. Egész környezetük bolondnak, legalább különcnek tartja oket. Nehéz elhagyni a szokásos utat. Kétely is bántja oket: biztos, hogy nem tévednek? De ha hívnak, ne állj ellent, mint a bibliai gazdag ifjú. Egész életedet megnyomorítod, ha ellenállsz.
Uram, Parancsolóm, te mutasd meg, hol a helyem, mi a feladatom, mire teremtettél, hova rendeltél személy szerint engem. Adj erot, hogy ne hallgassak másra, csak a te irányításodra. Ha lehetséges, adj csendes, megelégedett munkás életet, kis vagyonban, szereto családban, képességemhez való hivatásban, hasznos munkában. De ha másra rendeltél, kérlek, add tudtomra olyan bizonyosan, hogy környezetem minden tiltakozása ellenére tudjam azt elfogadni, és semmi el ne tántorítson tole. Add, hogy abban legyek boldog és eredményes szolgád, ahova te állítasz. Ámen.
(Varga László: Isten asztaláról)
Vélemény, hozzászólás?