Szerző: andrelowoa | október 16, 2010

OKTÓBER 16., SZOMBAT

Örömünk helyes iránya
Példabeszédek 10,23–26
„Na végre, őt is rászedte valaki!” „Megérdemelte, úgy is olyan elbizakodott
volt már!” „Most végre ő is átéli, legalább tanul egy kis együttérzést!” –
Ezek a mondatok, bár igazságot is tartalmazhatnak, mégis, az igazság helyett
inkább kimondójuk, elgondolójuk megtévedt lelkiállapotáról adnak világos
képet. Mert az így érző szívben bizony nem az az indulat van, amelyről Pál
így vélekedik: „Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal” (1Kor
13,6). Pedig inkább erre kellene törekedni, hiszen ha „minden bölcsességnek birtokában
vagyok is …szeretet pedig nincs bennem, semmi vagyok” (1Kor 13,2).
Az igazság, amely valóban örömre hangolhatja szívünket – a káröröm helyett
–, nem a bűnös elítélésében gyönyörködik. Inkább az Úrtól tanulja a helyes
indulatot, aki nem a bűnös ember halálát kívánja, hanem azt, hogy megtérjen
útjáról és éljen (Ez 18,23)! Az, hogy „utoléri a bűnöst, amitől retteg”, az
élet törvénye. Éppúgy, mint ahogyan az is, hogy az értelmes embernek a bölcsességben
van öröme, amelynek kezdete az Úr félelme. S a káröröm helyett,
ez utóbbi törvénynek kell érvényre jutnia életünkben, akár korábbi rosszakaróinkra
tekintettel is! /UG/
Ha Izrael megtér, virágozni fog
Hóseás 14,2–10
Sok bajba jutott vagy akár ítéletre váró bűnt elkövető ember gondolja
vagy mondja: „bánom, amit tettem!” Azonban ez a bánkódás nem minden
esetben arról szól, amit az igazi bűnbánatnak tartalmaznia kellene. A vétkes
inkább arra gondol: „nem így kellett volna végrehajtanom, akkor nem kapnak
el”. Ha a bűnbánat nem más, mint a bűn visszaható negatív következménye
miatti fájdalom, semmit nem használ. Az igazi bűnbánattal együtt jár a
változtatásra való készség. Ha ez nem menne egyedül – s ez gyakran van így
mélyen gyökerező vétkes szokásoknál, régóta dédelgetett bűnöknél –, lehet
és kell segítséget kérni, kapni az Úrtól és Krisztusban testvérektől egyaránt.
A megtérés, a helyreállás lehetősége csodálatos ajándék Istentől. Szinte
felfoghatatlan az a kegyelem, amely lehetővé teszi újra a virágzást, a gyümölcstermést.
E helyreállító szeretet azonban nem azt eredményezi, hogy
most már teherhordozás, próba, lemondás, küzdelem nélkülivé válna az új
élet. „Aki bölcs, belátja ezeket, aki értelmes, az megérti. Mert egyenesek az Úr útjai,
az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk.” (10. v.) /UG/


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

<span>%d</span> blogger ezt szereti: