Szerző: andrelowoa | október 17, 2010

Október 17.

Istenem! Kérlek, vidámítsd szívemet, add, hogy érezzem
szeretetedet!
Uram, te megvizsgálsz engem,
és jól ismersz engem.
Tudod, ha leülök vagy ha felállok is,
messziről tudod gondolataimat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet,
jól tudod minden utamat.
Még nyelvemen sincsen szavam,
te már pontosan tudod, Uram.
Minden oldalról körülfogtál engem,
kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás,
igen magas, fel sem foghatom.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
mindörökkön-örökké. Ámen.
Uram, te megvizsgálsz engem,
és jól ismersz engem. (Zsolt 139)

Péter – két bilinccsel megkötözve – két katona között
aludt, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt.. És
íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság
támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette
Pétert, és így szólt hozzá: “Kelj fel gyorsan!” Erre
lehulltak a bilincsek Péter kezéről. (ApCsel 12,6-7)

Érezted-e már magad teljesen elveszettnek? Voltál-e
már olyan helyzetben, ahol teljes kilátástalanság vett
körül? Vagy talán épp most kerültél olyan körülmények
közé, hogy nem látod a kiutat, mintha egy sűrű, sötét,
fekete erdő mélyére kerültél volna?
Megvan-e még a reményed a szabadulásra, vagy már úrrá
lett rajtad a félelem? Isten igéje ma arra int, hogy
ne essél kétségbe még a leglehetetlenebbnek tűnő
helyzetekben sem, mert ő éppen az ilyen körülmények
között tudja megmutatni rajtad kegyelmét,
szabadítását. Isten elsősorban nem a hegyen tanít,
dicsősége nem ott látszik meg leginkább. Mint ahogy
egy gyertya fénye sem a nappali fényben hoz
világosságot, hanem a komor éjszakában. Isten hatalma
is éppen a legnehezebb időben mutatkozik meg leginkább.
Vidd hát Isten elé életedet, s kérd az ő kegyelmét és
irgalmát, s meglátod, hogy nem marad
megválaszolatlanul. Elküldi az Úr mentő seregét, mert
nem engedi, hogy elvesszen akárcsak egy is gyermekei
közül.

Megtanulni mindazt, amire Isten a nyomorúság által
akar megtanítani, fontosabb, mint kijutni a
nyomorúságból. (Ismeretlen szerző)
Hová futhatnék el bűneim terhével? Ezen a nagy világon
sehol meg nem találom az én segítségemet, mely levenné
terhemet.
A bűn nemcsak foltokkal szennyezett be, hanem egész
lelkemet beborította. Istennek el kellene kergetnie
maga elől, mint tisztátalant; De szent vérének
egyetlen cseppje is oly nagy csodákat tesz, ezért nem
taszít el magától. Az Úr sebei olyanok, mint a nyílt
tenger, melybe bűneimet lesüllyeszthetem; És ha ehhez
a vízáradathoz folyamodom, az megtisztít engem minden
folttól.
Bőséggel buzogj, te isteni forrás! Óh, boríts el
teljesen vérvörös ár! Már érzi a szívem a feloldó
vigaszt, már süllyed a mélybe bűnöm terhe, lemossa
vétkeim foltját az Úr.
Én a világ legkisebbje vagyok, és mivel e drága vér
véghetetlen ereje minden bizonnyal megtart – mert
minden cseppje, mégha oly kicsiny is, az egész világot
megtisztíthatja a bűntől -, így kérlek, Uram: rajtam
ne vesszen kárba, legyen javamra, hogy a mennyet
megörökölhessem.
Szívem úgy emeld fel a te Szentlelkeddel, hogy
semmilyen kudarcom tőled el ne válasszon: a jó úton
haladjak, s mindig veled maradjak! (Bach: 5. kantáta,
1-3., 6., 7. tétel)

Uram! Te látod nehézségeimet, nyomorúságos sorsomat.
Tudom, hogy semmi sincs akaratodon kívül. Add, hogy
békességgel tudjam elhordozni keresztemet, és
türelemmel várjam szabadításodat! Ámen.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: