Szerző: andrelowoa | október 19, 2010

2010. október 18. hétfő Lukács napja 1221.

A mai nap meditációs fogalma:
Üdvösség…

A mai nap imádsága:
URam! Munkáld bennem a jót, hogy közösségben lehessek Veled, s mindazokkal, akik Benned reménykednek!Ámen

Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.
Jel 2,10b

Életünk minden egyes megélt percével – ha akarjuk, ha nem – közelebb hajlunk a sírhoz… s ahogyan közeledünk a számunkra “kijelölt” utolsó földi napunkhoz, egyre inkább hinni kívánjuk a “remélt valóságot”: örök életre teremtettünk. Ugyanakkor életünk mindennapjait mégsem az a céltudatoság határozza meg, hogy üdvözülni akarunk. Emberek vagyunk – időbe és térbe beleteremtve, esendőségeink, vétkeink és mulasztásaink mindennapos szorításában. Ezért megmaradni hűségesen az Istennél – életünk legnagyobb kihívása.

Sokan tesznek örök fogadalmat – még az oltár előtt (azaz Isten előtt!) is -, hogy a halálig hűségesek maradnak társukhoz, de aztán valahogyan ez mégsem sikerült – válás lesz a vége. De miért is? Talán nem volt elég komoly az elhatározás? Később derült csak ki, hogy mégsem a választott társ a nagy “Ő”? Esetleg hiányzott a jószándék? Az élet bonyolultsága okán a választ egyedül az Isten tudja, mert többnyire a felek önámításban élnek – hiszen a legnagyobb csúsztatásokat, hazugságokat mi magunk hitetjük el magunkkal…

Azt szoktuk mondani: hűséges vagyok a társamhoz, esetleg egy párthoz vagy márkához? és hűséges vagyok az Istenhez is, de valójában az önmagunkhoz (elveinkhez) való hűségről van szó mindegyikben. Ezért a hűtlen ember nem az Istent, nem a társát, felebarátját sebzi meg különösen (természetesen őket is), hanem elsősorban önmagát. Ezért ennyira fájdalmas és tragikus a hűtlenség! Nincs fájdalmasabb annál, amikor önmagunkban csalatkozunk, mert azt hittük, hogy majd mi állni fogunk, s közben elestünk? jóllehet az ige figyelmeztet: ?Aki pedig áll, vigyázzon, hogy el ne essék!?

Ha vargabetűkkel tűzdelt is életútunk, Isten felől nézve egyenesen menetelünk Őfelé, azaz haladunk üdvösségünk vagy a kárhozat felé. Régen ezt két külön helynek gondolták, valójában egy hely a kettő, hiszen sokkal inkább állapotról van szó! A mennyország, az Isten közelében “közösségben-létezés”, a másik, a kárhozatos állapot: vagyis az Isten közelségének abszolút hiánya a teljes magányban… ennél nagyobb, kínzóbb fájdalom nincs – ez maga a pokol.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: