Szerző: andrelowoa | október 19, 2010

2010. október 19. kedd Nándor napja 1222.

A mai nap meditációs fogalma:
Szenvedés…

A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy mindig csak annyi terhet kell elhordoznom, amennyit elbírok. Add, hogy ne perlekedjek Veled sorsom miatt, hanem kegyelmed révén felfedezzem minden nap szereteted rám vetülő sugarait! Ámen

Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.
Zsid 12,11

Testben élünk – tehát szenvedünk. Nincs ember, aki élete folyamán ne találkozna a szenvedéssel, kijár az mindenkinek, a testi is meg a lelki is. Baj az egyik is, nyomorúság a másik is, nincs sok értelme összehasonlítani melyik a rosszabb. A szenvedést mindig az egész-ség hiánya adja, azaz valami/valaki hiányzik a teljességhez, hogy egész, hogy kerek legyen az életünk. Sokan éppen ezért célként tűzik ki a szenvedéstől való megszabadulást, pedig ez eleve kudarcra ítélt próbálkozás. Lemondani a világról, kivonulni a sivatagba, belépni egy kolostor zárt világába vagy éppen aszkéta életet élni – mind ugyanabból az emberi akarásból fakad: leküzdeni a hiányból fakadó fájdalmunkat.

Bármit is igyekezünk megtenni a cél érdekében – a hiány mindvégig hiány marad. Mindig lesz valami, ami hiányozni fog az életünkből, hiszen ilyen az élet, a benne lévő számtalan vonzás is mind a hiányból fakad. Aki azt mondja, hogy már kívánságok nélkül él (nincs hiányérzete, nem szenved) és mindig boldog, az önmagát ámítja és másokat is becsap. Az élet szépségei ugyanis mindig szenvedésekkel vannak ‘körítve’, s aki ezeket megpróbálja kiiktatni téveszmékkel, hamis ideológiákkal, fanatikus hittel vagy éppen drogokkal – annak mindezért (mindennek végén) borzalmas nagy árat kell fizetnie és rettenetesen szenvedni fog…

A szenvedés ugyanolyan titok, mint maga az élet, s mivel élni akarunk, megpróbálunk együttélni a szenvedéssel. A keresztény ember sem tartja örvendetesnek a szenvedést, olykor ő is keservesen kínlódik emiatt, de tudja, hogy mindent, a jót is meg a rosszat is Odafönntről kapja. S mivel életét igyekszik Gondviselő Istenének a kezébe helyezni, ezért saját életvezetési hibáinak, vétkeinek, mulasztásainak következményeit, az azokból fakadó gyötrődéseket nem Teremtőjének rója fel, hanem igyekszik fegyelmezetten elhordozni, hogy békessége legyen – elsősorban önmagával. Azokat a szenvedéses pillanatokat pedig, melyeket nem ért, miért hasítanak bele életébe, azokat pedig igyekszik méltósággal elhordozni, bízva a sokszor megtapasztalt igazságban, hogy a Mennyei Atya nem kísért minket erőnkön felül… A tudat, hogy Isten a rosszból is tud jót előhozni, nemcsak erőt ad a hétköznapjaink küzdelmeiben, de lelkünk békessségét, a teljességet is munkálja…

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: