Szerző: andrelowoa | október 21, 2010

2010. október 21. csütörtök Orsolya, Orsika napja 1224.

A mai nap meditációs fogalma:
Megelégedettség…

A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy közösségbe teremtettél, mely hordoz, s melyben hordozhatok én is másokat. Jelenléted nyugalmával gazdagítsd életemet, hogy ne perlekedjek Veled az elmúlók miatt, s add, hogy kegyelmed révén megtaláljam az örökkévalókat! Ámen

Azután (Jézus) ezt mondta nekik: “Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.”
Lk 12,15

Abraham Maslow (1908-01970, amerikai psczichológus) szükséglet-piramisát manapság sokat idézik. Igényeink hierarchiája jelzi, hogy az emberi megelégedettség igen komplex probléma, hiszen ha valami meg is elégít egy időre, nemsokára késztetést érzünk valami többre. (Ezért működnek mindig oly jól a reklámok, mert azok ezt a “valami többet” ígérik!)

Amióta társadalomban létezünk, azóta a javak sosem oszlottak meg egyenlő arányban az emberek között. (Amikor egyenlőséget hittünk, akkor is voltak még egyenlőbbek…) Véletlenül vagy kitartó munka okán, a vér vagy a rendszer elnyomásából fakadóan, de mindig voltak szegények és gazdagok. A szegények többsége most is irigykedve lesi a gazdagok tehetős világát – vannak sikeres magazinok és tévéműsorok, melyek a celebek “érdekes” világát hozzák fotelközelbe -, s aztán ki-ki maga eldöntheti: a gazdag mennyire gazdag vagy szegény… A gazdagság azért csalogató sokak számára, mert szabadságot ígér, de valójában igen veszélyes; olyan mint a légyfogó ragasztója, aki közelébe száll, hamar ottragadhat. Bizony sok gazdag ember boldogtalan, mert szabadság helyett csak rabságot él át, jólétének aranylánca béklyóba köti.

A gazdagság mindenek előtt a létbiztonság illúzióját nyújtja, de ez nemcsak az anyagi a szellemi javak esetében is igaz: Van, aki nem egzisztenciájának, hanem elméje, s képzelt világának rabja. A gazdag amiatt aggódik, hogy gazdagsága holnapra megszűnik (ezért féktelen módon halmoz), az Istent napi huszonhat óra imával megtalálni igyekvő pedig attól retteg, hogy kiesik a kegyelemből és/vagy elvéti a misztikus célt. Ezért teher a nagy vagyon, s ezért veszélyesek a képzelt világok s a “most boldogtalanságában” vergődő emberek ezért vonzódnak a holnapos ígéretekhez.

Pedig a birtokolt értékekhez kötött boldogság csak hazugság. Az a valóban gazdag, aki kötetlenül boldog. Boldog, mert nem hiányzik semmi fontos az életéből. Szeretik és szerethet. Aki jól érzi magát élete minden napján, mert tudja, hogy az állandóan Isten kezében van, noha az ő élete is olykor-olykor pillanatos meglepetésekkel bír, de ez mégsem bizonytalanítja el hitében. Aki Istennel együtt, Istenben él, annak az “enyém” gondolata nem teher a vállán, mert tudja, azt azért kapta, hogy szolgáljon vele. S aki jólétének lehetőségeit mások javára hasznosítja, az nemcsak forgatja a tálentumait, de megvédi magát a világ versengésétől, sőt a szeretet mindennapos gyakorlásában helyes önértékelésre is jut.

Aki felmagasztalja magát – sok ember megelégszik már a gazdagság látszatával is -, az bizony előbb vagy utóbb, de megaláztatik… s akkor a csalódás keserűségében a tehetősségbe szédült számára is kiderül: A megelégedettség nem a gazdagság hozadéka, az csak egyedül az Isten felé fordulásé… Ezért aki Teremtőjéhez visszatalál, az megtalálja önmagát is, s nem sóvárog akkor sem, ha világ ígéretes fényei rávetülnek az ő életére is…


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

<span>%d</span> blogger ezt szereti: