Szerző: andrelowoa | október 24, 2010

OKTÓBER 24., VASÁRNAP

Bűnbánatra késztető ítéletek
Jóel 1
Jóel próféta könyve egy természeti katasztrófának – egy pusztító erejű
sáskajárásnak – a képszerű leírásával kezdődik. Az országban mindent tönkretettek
a sáskák. Aszőlőt megették, a fügefákat lehántották, a mező gabonáját
felfalták. Emiatt nincs étel- és italáldozat sem a templomban. Az emberek
kétségbe vannak esve, eltűnt belőlük az öröm. Nem értik, hogy miért történt
velük mindaz, ami történt.
A prófétához azonban beszél Isten, és megadja neki, hogy ne csak azt lássa,
ami a szeme előtt van. Az Isten embere így megérti a dolgok mögött rejlő
miérteket, sőt még messzebbre lát: jóval nagyobb részleteket fog fel Isten tervéből,
mint azok az emberek, akik nem keresik nap mint nap az Úr közelségét.
Jóel azt prófétálja a népnek: a bajok, amelyek érnek titeket, sarkalljanak
arra, hogy teljes szívetekkel Istenhez forduljatok! „Szíveteket szaggassátok meg,
ne a ruhátokat!” (Jóel 2,13a) Közeleg az Úr nagy és félelmetes napja, amelyen
Isten megdicsőíti azokat, akik megalázták magukat előtte, és ítéletével sújtja
a neki ellenállókat.
Két dolgot is tanulhatunk Jóelnek ezekből az igéiből. Az egyik dolog az,
hogy Isten emberének figyelnie kell arra, hogy lehetőségeihez mérten megfelelően
értelmezze a saját magát és környezetét érő szenvedést, úgy, ahogy
Jóel is tette. Mi hajlamosak vagyunk a miérteket a „mi volt ennek a kiváltó
oka?” értelmében feszegetni. Az okok keresésének lehet is néha eredménye
– például bűnbánatra vezethet –, de tudjuk, hogy nem minden egyes bennünket
érő rossznak az eredetét lehet a saját bűneinkben megtalálni (vö. Jn
9,3). Ezért sokszor értelmesebb azt kutatni, hogy „mi Istennek a célja mindezzel
az életemben?”.
Még ennél is fontosabb azonban a másik tanulság, tudniillik az, hogy –
még ha sokszor nem is tudjuk a választ a miértekre – bármilyen csapás, nehézség,
teher is érje Isten népét, azok, akik valóban az övéi, nem fellázadnak
ellene, hanem még sokkal jobban hozzá hajolnak. Széthúzások és viszálykodások
nélkül, együttes erővel térjen hozzá az egész gyülekezet, mindazok,
akik kegyelmet kaptak tőle! A vének, és a fiatalok, a gyermekek, a menyaszszony
és a vőlegény (Jóel 2,16), az egész szent gyűlés együtt kérje Istentől:
„Szánd meg, Uram, népedet, ne engedd, hogy gyalázzák örökségedet! Ne csúfolhassák
őket a pogányok! Miért mondanák a népek között: Hol van az ő Istenük?” (Jóel
2,17) /NHA/

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: