Szerző: andrelowoa | október 25, 2010

2010. október 25. hétfő Blanka, Bianka napja 1226.

A mai nap meditációs fogalma:
Béke…

A mai nap imádsága:
URam! Adj békét a szívembe, hogy Békességed követeként élhessem napjaimat! Ámen

Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.
Róm 12,17-18

Nyugtalan a világ… Sokszor elmondhatták már ezt a történelem folyamán, hiszen igazságtalan háború vagy béke számos okot adott a dühkitörésre: “Azért mindennek van határa!” Ahogyan régen, úgy manapság is hatalmi eszközökkel, vízágyúval (Stuttgart 21) vagy gumilövedékkel (a mi szégyenteljes október 23-ánk!) gyakorolták a demokráciát… A demokrácia (gör. démosz-kradzó, azaz nép-kiáltás) örök igazsága, hogy a nép kiáltja az igazságát, s megkapja érte jutalmát… S még mielőtt valaki azt gondolná, hogy a szabadságért való küzdelem ellen szólnék ezen mondataimmal, hadd szögezzem le: az ember méltósága egyedül a szabadságban teljesedhet ki, de azt is fontos tudni, hogy a szabadság szeretet nélkül nagyon hamar szabadossággá válhat!

Nem könnyű együtt élni azokkal, akiknek “nehéz a természetük” vagy nem ismerik énhatáraikat – bizonyára nem véletlenül születnek az anyósviccek. A tiszta, őszinte humor mindig kiváló lehetőséget nyújt az együttélés feszültségeinek levezetésére vagy elhordozására, de vannak élethelyzetek, amikor már nevetni sem tudunk, de a dühtől sírni se…

Ezek azok a pillanatok, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy lehetne szépen is élni, de mégsem lehetséges, mert az egyén vagy bizonyos közösségek érdekei fölé emelkednek az összközösségi érdeknek. Ilyenkor az egyébként is bennünk szunnyadó agresszivitás parazsa hamar lángra lobban, s a lángok könnyen elborítják az elmét, s olyat is megtesz ilyenkor az ember, amit egyébként nem tenne meg… Ezért mondja az apostol: “ha lehetséges” s “amennyire tőletek telik”. Az előbbi jelzi az objektív körülményeket, melyek alakulása nem tőlünk függött, az utóbbi pedig a mi belső késztetéseinkre utal, melyekre hatással vagyunk – amennyire telik az önkontrollunkból. Az pedig nem mindenkinél egyforma!

Az igazi önkontrollra, a lélek ellenőrzésére igazából csak a Lélek képes. A keresztények jól tudják, hogy “egyedül nem megy”… kell az isteni kegyelem! A krisztusi önfeláldozó szeretet “csak úgy magától” nem lángol a szívünkben, az bizony a Lélek ajándéka, azaz kiváltság. Aki kéri, az kapja, de nem mindig rögtön, s általában nem úgy, ahogyan mi azt elképzeljük… Munkálni a közösség békéjét elsősorban ott kell, ahol azt gondoljuk, hogy viselkedhetünk másképpen is, mert elfogadnak úgy is, azaz a mieink körében. Tisztelni férjünket, feleségünket, gyermekeinket, tisztelni az emberi méltóságát felebarátunknak – ez a keresztényi tudás – csak akkor tudjuk, ha tiszteljük az Istent magát is…


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: