Szerző: andrelowoa | október 26, 2010

2010. október 26. kedd Dömötör, Ödön napja 1227.

A mai nap meditációs fogalma:
Titkaink…

A mai nap imádsága:
URam! Engedd, hogy titkaidat forgathassam szívemben! Ámen

És láttam a trónuson ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve.
Jel 5,1

“Hétpecsétes” titok… Már zsenge gyerekkorunkban mindannyian átéreztük létünk egyik – ha nem legnagyobb(!) – mozgatórugóját, a későbbi nagy döbbenetet, amikor azt kérdeztük bizalmasan barátunktól: “De ugye tudsz titkot tartani?” …S még jól emlékezhetünk, a válasz kivétel nélkül mindig ez volt: “Persze, hogyne tudnék!” -, hiszen ki az, akit ne érdekelne a titok? Ami gyerekkorban mesés/varázslatos világ volt, később pedig fontos döntéseink biztonságot nyújtó helyévé válik – az égigérő fa képzeletbeli ága, amin gondolatban ülve lábunkat lógathatjuk a semmibe – nem más, mint felismerés: titkok vonzásában éljük le egész életünket…

Oly sok mindent megtanulunk életünk folyamán, de teljességel soha nem ismerhetjük meg az életet magát. (Ha ez sikerülne, akkor felépülne Bábel, akkor ez azt jelentené, hogy megtaláltuk az örök élet forrását – s fölöslegessé válna az ÚRIsten…) Nagyon régi ismeretelméleti megállapítás ez is, amit így olvashatjuk a Példabeszédekben: “Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: A sasnak az útját az égen, a kígyó útját a kősziklán, a hajó útját a mély tengeren és a férfi útját a leánnyal.” Az tény azonban, hogy képtelenség eljutnunk az ismeret perfekciójára nem akadályozza meg az örök embert abban, hogy ne ‘kereskedjen’ a titkokkal. Szánalmas, olykor bosszantó is ez a kupeckodás a megfoghatatlannal, de valljuk meg, mindig jövedelmező volt és az is marad az ezotéria! Könyvek ezrei – borsos áron(!) – ígérik manapság is a biztos “tudást”, pedig csak egyet tudhatunk biztonsággal, hogy valójában nem tudunk semmit…

Mindezek ellenére számos ‘magyarázó’ akad, akik különös elhivatottsággal magyarázzák az Élet hétpecsétes titkait – Jelenések könyvéből, Dániel prófétától vagy éppen saját “látomásaikból”. Ami megdöbbentő, hogy minden korban szép számmal akadnak lelkes hallgatók/követők, akik elveszítve maradék józanságukat is, boldogan hallgatják “bölcs tanítóikat”, mert – sok oka van ennek is – erre viszket a fülük…

A krisztuskövető ember jól tudja, töredékes a tudás, sőt hamar megkopik az ismeret is, s az áhított megismerés teljességére, a színről színre látásra majd csak ‘odaát’ kerülhet sor. Eladdig azoban élni kell az Életet… ez pedig teljességgel, harmóniában, azaz hétköznapi boldogságban Isten nélkül sosem, csak Vele együtt lehetséges…

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: