Szerző: andrelowoa | október 31, 2010

OKTÓBER 31., VASÁRNAP– Reformáció vasárnapja –

Isten fiainak öröksége
Zsoltárok 16
Ez a zsoltár azt az igazságot tárja elénk, hogy Isten fiaié a legeslegszebb
örökség. A zsoltár olyan időben keletkezett, amikor Dávidot ellenség fenyegette.
Ki máshoz menekülhetett volna ilyen körülmények közt biztonságért,
mint Istenhez? Tőle várta az oltalmat és a szabadítást is. Az Úr felett való jót
Dávid nem ismert. Isten gyermekeit ma is sok veszély és veszélyes ellenség
fenyegeti, támadja. Ők ugyanazt tehetik, mint hajdan Dávid. Istenhez kiáltanak,
és megtartatásért hozzá menekülnek.
Isten fiai a szentek, akiket a világból kihívott, elkülönített és megtisztított
a mennyei Atya a Bárány vére által. Aszentek közé tartozni csodálatos jó dolog.
A zsoltáros gyönyörködött a szentekben, ezek nem voltak terhére, örömére
szolgált, ha róluk megemlékezhetett. A szenteket, és a közéjük tartozást,
ma is Isten fiai örökségeként tartjuk nyilván. Milyen szép örökségek
ezek. Isten maga mint mentsvár, oltalom, osztályrész, aztán a szentek közössége
– ezekben lelte kedvét Dávid.
A következő örökség a kijelölt kies hely, amelyről az író azt vallja: „nagyon
tetszik nekem”. Ezért is áldja az Urat. Semmi jó nincs életében az Úr felett, soha
nem akarja őt vagy a kies helyet elhagyni, vagy őt másra cserélni, mert tudja,
hogy azoknak, akik nem az Urat választották, másnak szolgálnak és áldoznak,
sok fájdalmuk van. Sorsuk nem irigylésre méltó. Ő nagy hálával és örömmel
mondja: „Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat” (6.
v.). Van-e ennél szebb, jobb és több? Dávid magatartásában az Úrba vetett bizalom,
az Úrban való gyönyörködés mellett megnyilvánul az Úr iránti engedelmesség
is. Kész elfogadni figyelmeztetését, tanácsát, szüntelen az Úrra figyel.
Mindez teste és lelke számára biztonságot ad. Amíg örömmel gondol az Úrra,
a szentekre, osztályrészére, a „kies” helyre, időközben előretekint.
Mit hoz a jövő? Mire számíthat a jövőben? Mulandóságának tudatában
él. Azt is tudja, nem lehet a halálé, a síré, a holtak hazájáé az utolsó szó. Miért?
Erről ezt vallja: „Mert nem hagysz engem a holtak hazájában…” (10a v.).
Emiatt a jelenben már szíve és lelke ujjong. Az az élet és az a gyönyörűség,
amely az Úr jobbján van, örökké tart. Isten fiainak ma legfenségesebb öröksége
az Úr Jézus Krisztus által az örök élet, amely minden tekintetben tökéletes.
Akik őszintén ragaszkodnak mennyei Atyjukhoz, szívvel-lélekkel szeretik
őt és akit elküldött, és felette való jó életükben nincs, már most nagy
örömmel örvendeznek Isten fiai örökségének. /GP/
OKTÓBER 31., VASÁRNAP 356
Imaáhítat: Adjunk hálát Isten igéjéért, és szánjuk oda magunkat mélyebb tanulmányozására!
– 2Tim 3,14–17

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: