Szerző: andrelowoa | október 31, 2010

OKTÓBER 31., VASÁRNAP

Intés megtérésre
Jóel 2,1–3.10–17
Jóel próféta az Úr napja eljövetelére, annak közelgésére figyelmeztet.
Ezért kell a kürtöt fújni, riadót tartani. „Sötétség és ború napja az, felhő és homály
napja.” (2a v.) Ítélet meghirdetését és végrehajtását tárja elénk e rész első szakasza.
„Jön egy nagy és hatalmas nép…” (2c v.) „Előtte tűz emészt, utána láng perzsel.
Előtte éden kertje az ország, utána sivár pusztaság.” (3. v.) Ha bárki azt kérdezné:
miért?, azt válaszolhatnánk a prófétával egyetértésben, hogy Isten
megelégelte a bűn megsokasodását, ennek véget vet. Kétség ahhoz nem férhet,
amit ő eldöntött, annak a végrehajtására is képes az Örökkévaló. Ariadó
értelmét az adja, hogy a jelenben még van esély a változásra a változtatásra.
Megmenekülési esélyt a sáskajárást és az ítélet bekövetkezését illetően csupán
az őszinte megtérés hozhat. A külső, vallásos szertartás, ennek megsokszorozása
nem hoz változást. Az intés időben történik. Az Úr elvárása
világos, a kérdés az, vajon megérti-e a nép? Tehát a komoly megtérésre való
felszólítás a 2,12–14 alapján az egyénre vonatkozik, a 2,15–17 pedig az
egész népre, mindenkire. Amire gondolhatunk, az Isten kegyelme, irgalma,
hosszútűrése, késedelme a haragra, valamint nagy szeretete. „Ki tudja, hátha
most is megbánja, és áldást hoz maga után?” (2,14a) Mert Isten ilyen, az ő jelleme
bátoríthatja Izraelt megtérésre. Az Úr nem akarja népét mindenképpen
elveszíteni. Erre az Úr ezt válaszolja: „Térjetek meg hozzám teljes szívvel”. Közelebb
jönni az Úrhoz böjtölve, sírva, és gyászolva. Sírni a bűn miatt, és keseregni,
de egyben szakítani is a bűnös életmóddal – ezt várja Isten. Amikor
egyén és nép szívét szaggatva hátat fordít a bűnnek, és Istenhez jön, megvan
az esélye annak, hogy az Úr irgalma miatt megbocsásson nekik. A 2. rész 15.
versében a kürt megfújása az összegyűlés érdekében történik, vagy ahogy a
próféta nevezi: a „szent gyűlés” megtartása végett. Amikor az egész nép
összefog és megtér, ez már lelki ébredés kezdete. A próféta a papok szájába
adja az imádságot, amit a templomcsarnok és az oltár közt sírva kell elmondani:
„Szánd meg, Uram, népedet, ne engedd, hogy gyalázzák örökségedet! Ne csúfolhassák
őket a pogányok! Miért mondanák a népek közt: Hol van az ő Istenük?” Isten
hű az Izraellel kötött szövetséghez. Nem közömbös népe sorsa iránt, de
a nép magatartásától függ, hogy szégyenteljes, vagy pedig áldásokban bővelkedő
lesz Izrael élete, sorsa. Ami elromlott, meg kell javítani, reformálni kell.
Isten türelmét és szeretetét igazolja ma is az, hogy ő még hosszútűrése által
erre vár, adott és ad időt a megtérésre, a megváltozásra, a reformáció gyakorlatba
vitelére. /GP/


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt szereti: