Szerző: andrelowoa | november 2, 2010

November 1.

Urunk! Taníts minket imádkozni!

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és
könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel
kéréseiteket Isten előtt. (Fil 4,6)

Soha és sehol nem olvassuk az evangéliumokban, hogy
Jézus az aggódástól kétségbeesett volna. Még akkor
sem, amikor talán a legnagyobb kétségek gyötörhették.
Azonban azt, hogy imádkozott, rendszeresen
olvashatjuk. Ez az imádság lehetett boldog hálaadás,
Istenre való hagyatkozás, vagy lehetett jajkiáltás –
de mindig imádság volt. Mert mi az imádság? A
legbensőségesebb és legőszintébb válasz az embertől
Istenre magára. A bizonyosság kifejezése aziránt, hogy
– bármi is történik itt, mindenen túl – Isten van
mindenekben. Ez a tudat legyen bátorságunk erre a
napra, erre a hétre, erre a hónapra és életünk minden
napjára.

Hagyd az örök Istenre minden te utadat,
Ha bánt szíved keserve Ő néked nyugtot ad.
Ki az eget hordozza, oszlat felhőt szelet,
Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

Ő megcselekszi végre velünk azt, ami jó,
Mi szívünk erőssége te vagy, Mindenható!
Nehéz itt földi pályánk, könny lepi és tövis,
De örök pálma vár ránk, utunk a mennybe visz.
(Paul Gerhardt)

Istenünk! Köszönjük, hogy lehetőséget adtál nekünk az
imádságra. Kérünk, adj nekünk élő, imádságos szívet,
hogy az élet bajai és nehézségei között naponta
megismerjük a hozzád vezető utat. Ámen.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: