Szerző: andrelowoa | november 3, 2010

2010. november 3. szerda Győző, Hubert napja 1233.

A mai nap meditációs fogalma:
Csapdáink…

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy Benned bízzak, s ne emberekben reménykedjek. Tedd látóvá szívemet, hogy ne tévedjek el a világban, s minél inkább megvalósíthassam szeretet-akaratodat ott, ahová állítottál! Ámen

Mert az ÚRban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától.
Péld 3,26

Etimonokban (ős-szavakban) világelső nyelvünk – kétharmadrészt nyelvünk etimonokból áll, ha elfogadjuk a Sorbonne egyetem számítógépes nyelvi elemzését -gyönyörűen “hozza”, hogy a csapda az “becsap”… Azt hiszi az ember, hogy veszélytelen dologról van szó, s közben pontosan az ellenkezője az igaz. (A német nyelvben pl. a “Falle” csak azt jelzi, hogy a csapdába beleeshet az ember.) Nem kell magyarázni, hogy aki csapdába lép, az nemcsak igen fájdalmas, de vannak halálosan megsebző csapdák is…

Az is nyilvánvaló, hogy nemcsak a test, de a lélek is csapdába léphet. Az viszont már nem magától értődő, hogy a lélek csapdáinak nagy részét mi magunk állítjuk fel! Ez történik akkor, amikor “becsapjuk magunkat”, mert nem hiszünk a valóságnak, a tiszta érzéseink belső hangjának. Tipikus példája ennek, amikor futunk olyan szekér után, ami nem vesz fel vagy reménykedünk emberekben, jóllehet soha nem emberé a megoldás, hanem a kegyelem Istenéé: “Ember tervez, Isten végez.”

A hívő ember ügyel arra, hogy a világ ígéretei, csillogása ne veszejtse el józanságát, ezért figyel lépteire – “Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága az.” Sokan azért boldogtalanok, mert nem látják be, hogy döntéseiknek mindig elhordozandó következménye van… Lehet össze-vissza ugrálni az életben, de az bizony balesetveszélyes! Lehet játszadozni a kísértő gondolatokkal, de “Vigyázzon az, aki áll, nehogy elessék!” Ahogyan egy arab közmondás mondja: “Átlépni a szenvedélyek küszöbét könnyű, visszalépni nagyon nehéz.”

Aki Istenre figyel, az távlatokban gondolkodik, s éppen ezért a horizonton túlra is ellát. Aki Istent, s az Ő életet és közösséget védő törvényét tagadja, az nem lát az orránál tovább… Hogy mire jutott a rövidlátó ember a nagy eszével a huszadik században – azt keserűen megtapasztaltuk, hogy mire megyünk a sok technikai vívmányunkkal, miközben élhetetlenné tettük környezetünket – ezt még csak most kezdjük érezni: allergiás megbetegedések (mert csak a bolond gondolja, hogy a szegény virágpor az oka mindennek); stressz, s egyéb “modern” nyomorúságok sokasága. Nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy belássa az ember: a vegyszerek, a gyógyszerek, az elszennyezett ivóvizek, az eleddig felrobbantott mintegy 2700 atombomba – a csernobilokról s a kisebb-nagyobb atom-balesetekről, s ipari katasztrófákról most ne is szóljunk! – külön-külön, de együtt különösen is hatással van életminőségünkre.

Az ember tehát felállította a maga csapdáit. Ha elveszíti Isten-hitét, s ezzel erejét és szeretetét, akkor rövid időn belül józansága is köddé foszlik, s innen már csak egy pillanat a végzetes lépés, s csattan a csapda…

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: