Szerző: andrelowoa | november 4, 2010

NOVEMBER 4., CSÜTÖRTÖK

Isten lelki harcra képez
Zsoltárok 18,32–51
Az Istenben bízó ember tudatában van annak, hogy van ellensége. Sokszor
jó lenne megspórolni a harcot, és úgy győztessé lenni. Ez nagyon jó lenne,
de sajnos a valóságban ez nem így van, valakinek vagy valakiknek meg
kell vívniuk a harcot a győzelem érdekében.
Isten nem teszi ezt meg minden esetben helyettünk. A jelzett igeszakasz
arra utal, hogy Urunk úgy akar segíteni, hogy fölkészít a harcra, sőt újtestamentumi
keresztyénekként azt is tudjuk, hogy ő az egész fegyvertárát, minden
fegyvernemét rendelkezésünkre bocsátja. A harc kimenetele, eredménye
attól függ, mennyire fegyverkeztünk fel az ő fegyvertárából, és milyen jól vagyunk
kiképezve a harcra. Ellenségünk erős, hatalmas, gonosz, ravasz, de
nem legyőzhetetlen. Az Úr Jézus Krisztus megmutatta, hogy le lehet, sőt le is
kell őt győzni. Sose bénítsa félelem vagy gyengeség és gyávaság kezünket,
amikor harcolunk ellene! Emlékezzünk arra, hogy mi a győztes oldalán vagyunk!
Erőseknek, sőt legyőzhetetleneknek kell lennünk az Úr nagy ereje által,
mert ő erre képzett ki minket. A győztes hős nyerheti meg a koronát. Dávid
már a harc előtt biztos volt a győzelemben, akkor is, amikor Góliátról volt
szó, akkor is, amikor más és sok ellenséggel kellett szembeszállnia. Ő nagy
örömmel magasztalta az Urat a népek közt: „Nagy győzelmet ad ő a királynak,
hűséges marad fölkentjéhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.” (Zsolt 18,51) /GP/
Az Istenhez térő nép győzelme
1Sámuel 7,2–13
Hosszú 20 esztendő telt el azóta, hogy a frigyláda Kirját-Jearimba érkezett.
Izrael sóhajtozott az Úr után. Sámuel próféta tiszta, szív szerinti megtérést kér
tőlük ahhoz, hogy ő értük imádkozzon és közbenjárjon. Anép megtérése jeléül,
az Úrhoz való ragaszkodás jeléül, eltávolítja magától az idegen isteneket,
és Aserákat, valamint a Baálokat. Ezt, Sámuel kérésére, Micpába való egybegyűlés
követte, ahol a próféta imádkozott értük. Az Úr előtt vizet öntöttek,
böjtöltek, és bevallották bűneiket. Megtértek. A megtért nép ellen jön a filiszteus.
Milyen sokszor ma is ezt teszi az a gonosz „filiszteus”, megtámadja az
Úr megtértjét, az Úr népét. Segítségként ott az áldozat, a bárány és az imádkozó,
közbenjáró próféta, akinek közbenjárását az Úr elfogadta. A félénk szívű
népet megerősítette, így megfutamították és legyőzték az ellenséget. Az Úr
harcolt értük, a győzelmet viszont Izrael népének adta. Minden okuk megvolt
arra, hogy Micpa és Sén között követ állítsanak, és nevezzék azt Eben-Háézernek.
Amikor a vétkes nép az Úrhoz kiált, megtér, az ellenség támadása ellenére
megtapasztalhatja az Úrtól jövő segítséget és győzelmet, hiszen az igazi
megtérés, az Úrhoz térés, nagy győzelemmel egyenértékű. Az Úré a hála
mai napi segítségéért és a filiszteusok fölött aratott győzelméért. /GP/

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: