Szerző: andrelowoa | november 7, 2010

NOVEMBER 7., VASÁRNAP– Örök élet vasárnapja –

A gazdag lelki élet tényei
1Thesszalonika 1,1–4
Nagy öröm az egy lelkipásztornak, ha gyülekezetéről jót mondhat, de még
nagyobb az, ha mások mondják róla. Nincs viszont annál felemelőbb, ha maga
az Úr van jó véleménnyel a gyülekezetéről. Ezt a dicséretet és örömet semmi
nem múlhatja felül. Amelyik lelkipásztor ilyen örömben részesül, annak az igehirdetése,
a tanítása, a testvérek közötti fáradozása nem volt hiábavaló. Imádságaira
kapott, Istentől jövő válaszként veszi a jó eredményt. Valóban örömre ad
okot az, ha munkálkodó hit jellemzi a testvéreket, mert az ilyenek látják a lehetőségeket,
és bölcsen élni is tudnak azokkal. Mivel hisznek az Úrban, ezért lesz
is eredménye a fáradozásuknak. Az ilyen testvérek ha kell, az eredmény érdekében
az áldozathozataltól sem riadnak vissza. Pál apostol ilyen lelkiállapotban találta
levele írásakor a thesszalonikaiakat. Hálát is adott értük az Istennek már
több alkalommal, amit nem szégyellt újra és újra megtenni. A dicsérő szavak
mellett ugyanakkor emlékeztette az olvasóit arra is, hogy Isten választotta ki
őket. Nem maguktól lettek a Krisztus követői. Agyülekezet mivel nem önmagától
lett, ezért nem is lehet csupán önmaga gazdagítására. Agyülekezet soha nem
csupán a meglevő tagjaiért van, hanem a még hitre nem jutottakért is. Munkálkodása,
fáradozása az egészséges tanítás és a meglevők megőrzése mellett a még
meg nem tértekért kell hogy legyen. Sok ember vár még ma is gazdagításra, ami
természetesen nem pénzkérdés csupán. Hiszen az anyagilag tehetős is lehet boldogtalan,
és a kevés anyagi bőséggel bíró is lehet nagyon boldog. Alelkileg sivár,
megnyomorodott életű emberek nem tudják magukat meggyőzni a jó dolgok
felől. Atévedések, a csorbák kijavítására sem képesek egyedül. Lehetetlen, hogy
életük megváltozzon Isten segítsége nélkül. Maguktól nem tudnak egyenesbe
jönni. Csak akkor jön helyre az életük, ha mások segítenek nekik ebben. Jó tudni
viszont, hogy a segítésnek és a segítés elfogadásának is behatárolt az ideje. A
földi élet véges. Az idő előrehaladtával a lehetőségek is beszűkülnek. Csak amíg
időnk van, amíg a kegyelmi idő tart, cselekedhetünk jót kiváltképpen a testvéreinkkel.
Pál így szól erről a Galatákhoz írt levelében: „míg időnk van, tegyünk jót
mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Gal 6,10). Ma, amikor
az örök élet fokozottabb mértékben előtérbe kerül gyülekezeteinkben, hadd kerüljön
még jobban hangsúly arra, hogy a közöttünk élő ismerőseinkhez, rokonainkhoz,
családtagjainkhoz is eljutott-e már az evangélium! Vajon befogadták már
mind az igét? Ha még nem, akkor tegyünk ezért! Gazdagságunk, amit az Úrtól
kaptunk, gazdagítson másokat is! /KTP/
NOVEMBER 7., VASÁRNAP 364
Imaáhítat: Adjunk hálát az örök életért! – Lk 10,17–20


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

<span>%d</span> blogger ezt szereti: