Szerző: andrelowoa | november 7, 2010

November 7.

Dicsőség Királya, jöjj el békével!

Add tudtomra, Uram, életem végét,
hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok.

Íme, arasznyivá tetted napjaimat,
életem ideje előtted mint a semmi.
Mint egy lehelet, annyit ér minden ember,
mind, akik mégoly bizton élnek.
Árnyékként jár-kel itt az ember,
bizony hiába van vesződsége.
Rakásra gyűjt, de nem tudja,
ki fogja ugyan hasznát venni.
Így hát mit várhatok, Uram?
Egyedül benned reménykedem!
Halld meg, Uram az én könyörgésemet,
figyelmezzél kiáltásomra!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön-örökké. Ámen.

Add tudtomra, Uram, életem végét,
hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok. (Zsolt 39)

Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak. (Ef 5,10)

Ha egy szeretett ember jelentkezik be hozzánk
vendégségbe, aki fontos a számunkra, akkor késlekedés
nélkül, jóval a nagy nap előtt elkezdjük a
készülődést. Úgy igyekszünk, hogy amikor majd
megérkezik végre, akkor mindent úgy találjon, ahogy az
a számára a lehető legkedvesebb. Ezért először is
elgondolkozunk rajta – vagy ha módunkban áll, meg is
tudakoljuk -, mivel tudnánk örömet szerezni neki.
Az Úr bejelentkezett. Ha kedves vendégként várjuk,
akkor az ő fogadására sem készülhetünk máshogy. Nem
adhatjuk alább. Hogy mi a kedves számára arról lehet
fogalmunk, mert meg van írva, és kérhetünk segítséget
azoktól is, akik szintén várják őt. Készen vagyunk már
a nagy napra, az Úr napjára?

A nap, bármily szép fényt ád, / Sötét, ha mérjük
hozzád,
Uram oly nagy felséged, / Ki ne imádna téged?

Add, hogy éljek tenéked. / Kerüljek minden vétket,
Naponként több jót tegyek, / Előtted kedves legyek!
(Kis János)

Ó, én szegény ember, a bűn szolgája vagyok. Félelemmel
és rettegéssel indulok Isten színe elé az ítéletre.
Mert ő igaz, én meg vétkes vagyok, ó, én szegény
ember, a bűn szolgája vagyok.
Isten ellen cselekedtem, és nem jártam az általa
mutatott úton. Hová fussak? Ha a hajnal szárnyaira
kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, a Mindenható
keze ott is elérne, és számon kérne engem. Ó jaj! Ha a
holtak hazájában vetnék magamnak ágyat, a Felséges
haragja ott is utolérne. A föld nem takarna be, a
sötétség nem nyelne el. Ha a mennybe szállnék, Isten
ott van, ő az én ítélő bírám.
Uram, irgalmazz! Lágyítsák meg szívedet könnyeim.
Csillapítsad haragodat Jézus Krisztusért kérlek, Uram,
irgalmazz!
Elhagytalak, ámde mégse tagadtalak meg Istenem: Szent
Fiad kínszenvedése kiengesztelt énvelem. Vétkezhettem
bár sokat, mégse érhet kárhozat, mert kegyelmed sokkal
nagyobb, mint amilyen bűnös én vagyok. (Bach: 55.
kantáta, 1-3., 5. tétel)

Urunk! Kérünk téged, hogy a te várásod valóban életünk
szerves részévé váljon, és a terád való várakozás
mindig a te tetszésedre legyen. Ámen.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: