Szerző: andrelowoa | november 12, 2010

Napi áhítat – 2010-11-12 – Jer 29,4-14

„Így szól a Seregek Ura az egész fogoly néphez, amelyet fogságba vittek Jeruzsálembol Babilóniába: Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok s leányaitok!… Szaporodjatok és ne fogyjatok! Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahova fogságba vittelek benneteket …Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” Jer 29,4-14

Örök érvényu figyelmeztetés rabnépek számára. Nagyon nehéz volt errol beszélni a kommunizmus alatt, de kellett. Most is nehéz kérdés Erdélyben, de mást nem lehet mondani. Babilonban is voltak próféták, akik azzal bíztatták a népet, hogy rövidesen itt a szabadulás, nem kell tenni semmit, csak várni. Csak kárt okoztak. Nehéz beletörodni abba, hogy a rabság tartós, hogy arra be kell rendezkedni. De nincs más megoldás. A fogoly zsidók megfogadták a Jeremiás figyelmeztetését és rágazdagodtak Babilonra. A Dániel próféta, Nehémiás és Eszter könyve mutatja, ez volt a helyes magatartás. Nem a beolvadás, hanem az aktív munka, mindig abban bízva, hogy Isten a fogságban is jelen van, a jövo az o kezében van és aki huségesen kitart mellette, azt eredményre vezeti. Végül pedig mindig ott van, ott kell, hogy legyen a szabadítás reménye, melyet megígér Isten minden rabnak, rabcsoportnak és rab népnek. Csoda volt, amikor a politikai foglyokat azok engedték szabadon, akik egész életre börtönbe zárták oket. Csoda volt, hogy az öröknek gondolt kommunista rendszer összeomlott. Csodák mindig voltak és mindig lesznek azok számára, akik azt hittel tudják fogadni. Se errol a magatartásról, sem errol a reménységrol keresztyén embernek nem szabad lemondania.

Uram, rabságban, nyomorban, kiszolgáltatottságban benned bízom. Benned bízunk együtt azokkal, akikkel együtt imádkozunk a rabságban. Azért tudunk együtt érezni más rabnépekkel. Téged kérünk, hozd el a te országodat, de addig is adj olyan országokat a földre, melyben nem a zsarnokság, nem egymás megnyomorítása a cél, hanem a egymás kölcsönös megbecsülése. Arra is adj erot, hogy hittel tudjunk dolgozni a közös felemelkedésért, helytállani hitünkben és nemzetünkben, jó kedvvel élni, szaporodni, helytállni. Ámen

(Varga László: Isten asztaláról)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: