Szerző: andrelowoa | november 17, 2010

2010. november 17. szerda Hortenzia, Gergő napja 1242.

A mai nap meditációs fogalma:
Eljövendők…

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy felfedezzem lelkemben a Tőled kapott részt, s örülni tudjak, hogy embernek teremtettél! Add, hogy ne legyek hálátlan, s viszontszeretettel viseltessem embertársaim felé, mert kegyelmedből megismerhettem szeretetedet! Ámen

Nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma. Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg,
Jel 21,22-23

Évszázadokon át hitték/gondolták, hogy a Jeruzsálem a világ közepe… “Apostoli királyok” szőtték bele titulusukba a város nevét, pápai áldással kegyetlen-véres kereszteshadjáratokban harcoltak a városért, hogy megszabadítsák azt a “pogányoktól”. Fel sem vetődhetett a kor emberében, hogy nem Jeruzsálem a világ közepe, ahol majd a világvégi nagy dolgoknak is egyszer meg kell történniük. Manapság azonban, amikor távcsövekkel milliárdfényévnyi távolságokban lévő világokat kémlelünk, amikor fizikusok/matematikusok majd-tucatnyi dimenzióval számolnak, mindezek tudományos fényében eltörpül a földi Jeruzsálem jelentősége.

A mennyei Jeruzsálem képzete persze ettől függetlenül elevenen él az emberek fejében! Ahogyan korábban, úgy modern korunkban is számos önmagukon, s az anyagi világon túllátni nem képes szekta hirdeti/erősíti követőiben, hogy a világ történéseinek kezdete és vége Jeruzsálemben és vonzáskörzetében koncentrálódik, sőt, üdvtörténeti magasságokba röpítik a “Könyv népét”, a (ki)választottakat. Sajnos minden nemzetben vannak, akik kiválasztottnak, s ezért különbnek hiszik magukat – nos, ők a szélsőségesek. Kettősmércés erkölcsiségükkel jóllehet eredménnyel érvényesülnek a politika világában, de valódi Isten-kapcsolatban csak “elhívottak” vannak, akik között nem számít az, hogy “zsidó vagy görög vagy éppen pogány”.

Az ember elsősorban embernek születik, utána valamilyen nemzetbe és kultúrába. Emberségét soha nem a származása, státusa, szegénysége vagy gazdagsága, hanem a szándéka/lelkülete határozza meg. Aki szeretni tud, az egyszerűsége ellenére is bölcs lesz, de akinek szívébe csak önmaga fér bele, annak fejében hiába halmozódik lexikonnyi ismeret, bölcs sosem lesz, legfeljebb csak nagyon okos.
Nyilvánvaló, hogy a mennyei Jeruzsálem is csak kép, szimbólum. Jól érzi ezt János, amikor azt mondja “Napra sincs szüksége a városnak, sem holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége világosította meg” azt. Azaz a ‘központ’ nem a város, hanem az Isten maga… Tehát nem a drágakő-alapok, s a csillogó kapuk, hanem az Isten, azaz a fénylő Szeretet. Ennek ismeretében súlyát veszítik az emberi elképzelések, kategorizálások s előítéletek, s megérti a teremtményi ember, hogy miért teremtetett “Isten képére és hasonlatosságára”…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: