Szerző: andrelowoa | november 17, 2010

Napi áhítat – 2010-11-17 – Luk 15,1-7

„Ha valakinek száz juha van, és elveszít közülük egyet, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszettért, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi vállára örömében… Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen bunös megtérésén, mint kilencvenkilenc igaz miatt.” Luk 15,1-7

A farizeusok, akik betuszerint tartották meg a zsidó hagyományok aprólékos törvényeit és szóba se álltak azzal, aki nem volt képes azt úgy megtartani, felháborodtak azon, hogy Jézus jól érezte magát megvetett bunösök társaságában. Ez bizony súlyos hibája mai keresztyén csoportoknak is. „Ha mi megtértünk, vállaljuk a keresztyénség terheit, mit keres köztünk az, aki…” és itt jönnek a kegyetlen ítélkezés összes vádjai. Nincs pogányabb magatartás, mint mikor kinézik a templomból azt, aki eloször szégyenkezik be oda. Vagy amikor egy gyülekezetben a lelkész nagy nehezen rávette a cigányokat, hogy jöjjenek el a templomba, a gondnok pedig azok elott jelentette ki: „Vagy ezeket dobja ki innen, vagy mi távozunk!” Pedig „azért jött az Ember Fia, hogy megkeresse és megtartsa azt, aki elveszett” – mondja Krisztus. Tudnom kell, hogy hozzám sem úgy jön, mint mintagyermekéhez, hanem mint aki nélküle elveszett lennék. És ha követni akarom, úgy kell a megvetettek közé mennem, ahogy o tette: nem buneik követésével, de nem is ítélkezéssel, hanem megértéssel és szeretettel. Tetszik – nem tetszik, másképp nem lehetek a övé. Egyházunk megújulása ott kezdodik, ahol a gyülekezet tagjai hívják, maguk mellé veszik, a többiek figyelmébe ajánlják, testvéri szeretettel fogadják azt, aki soha a lábát se tette be a templomba, vagy éppen ellensége volt az egyháznak. Ne bízd csak a lelkipásztorra, tiéd is ez a feladat!

Szereto Atyám, nagyon jól tudom, hogy ez az én feladatom is. Tudom, hogy te azt is szereteted, akit én nem tartok magamhoz méltónak, s ha én nem vállalom vele a közösséget, nem o marad ki a te közösségedbol, hanem én. Tudom, ilyen esetben éppen az a szeretet hiányzik belolem, mely egyedül tehet a te gyermekeddé. Add meg nekem ezt a szeretetet és tégy képessé a gyakorlására. Ha pedig én lennék ma is elveszett juhod, keress meg, végy a válladra, és adj elég erot és alázatot, hogy magam kérezkedjem be a közösségbe, nem mellveregetéssel, bírálattal és vezetésre éhesen, hanem csendes örömmel, a ferde szemeket is vállalva, hogy ott veled és rossz, de megváltott népeddel eggyé lehessek. Ámen.

(Varga László: Isten asztaláról)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: