Szerző: andrelowoa | november 18, 2010

2010. november 18. csütörtök Jenő napja 1243.

A mai nap meditációs fogalma:
Terheink…

A mai nap imádsága:
URam! Tedd áldottá napjaimat, hogy ne panaszkodjak apróságokért, s örömmel végezzem azokat a feladatokat, melyeket számomra rendeltél! Ámen

az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket,
Zsolt 146,8b

Nincs ember, aki ne hordozna terhet… ezek közül egyik legnagyobbikunk: az elmúlás. Aki esztelenül kockáztat, az gyakran fiatalon költözik ki ebből a világból, de a bölcs nem keresi a bajt, jól tudja, jön az magától is. A fizikai terhek hordozása komoly erőfeszítést igényel, de mi ez a lelki terhek elhordozásához képest? Nem csoda, hogy igazán meggörbülni/bele-görnyedni, lelki terheink következtében tudunk.

Az is a (ember)lét igazsága, hogy fiatalkorban elkövetett sületlenségeinkért, hibáinkért, életünk második felében “fizetünk”. Mert az életnek, s benne mindennek ára van! Nemcsak a rosszért kell fizetnünk, a jóért is. (Ez utóbbit kitartással, odaszánással, szorgalommal fizetjük meg.) Aki így vagy úgy, de megéri az időskort, s nem “öregszik” bele… Nézzünk gyakrabban nyolcvanéveseink szemébe, akik átéltek világégést, s huszadikszázadi nyomorúságokat, mégis sugárzik belőlük az öröm, szemeik csillognak az élni-akarástól! Nem minden idősünk ilyen, ahogyan fiataljaink között is vannak szép számmal, akiket már semmi nem érdekel (túl vannak már mindenen!) és tekintetükből közömbösség árad.

Az Isten evangéliuma (eü-angelion=jó híre) az ember számára, hogy fölegyenesít. A lélek bármennyire is igyekszik, egyedül képtelen “kihúznia magát”, kell számára a külső segítség. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy szülők és tanárok, papok és pszichológusok, therapeuták és szociális munkások, egy-egy hordozó gyülekezeti közösség – mind ugyanazt munkálják: a lélek kiegyenesedését, az emberi méltóság megélését. Bizony Isten kezében az egyik ember eszköz, hogy a másikat nevelje, növelje, segítse, emelje!

A külső segítséget elutasítók közül sokan hiszik, ők egyedül is képesek megbírkozni a feladattal, idővel azonban kénytelenek belátni: “Egyedül nem megy!”. Vannak az életben ugyanis olyan súlyos terhek (ez leginkább szeretteink elvesztésére igaz) melyek elhordozásához a közösség odafigyelése óriási segítséget nyújt ugyan, de igazán csak belülről lehet erőt kapni hozzá – azaz az ÚRIsten megelevenítő Lelke által. Isten nélkül ugyanis nincs békessége a léleknek; sem a fiatalkor izgágaságában sem pedig az öregkor lelassultságában. Istennel együtt azonban a nehéz is könnyű, s olykor még a terheket is feledni lehet a Tőle kapott derűvel…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: