Szerző: andrelowoa | november 18, 2010

NOVEMBER 18., CSÜTÖRTÖK

Testvéreink a koronáink
1Thesszalonika 2,17–20
Istennel való kapcsolatunk a legnagyobb kincsünk, ezután pedig az emberek,
akiket az Úrtól kapott szeretettel szerethetünk. Ismerek embereket, akiknek
szép, kiteljesedett életük abból fakad, hogy arra tették rá egész életüket,
hogy amit Istentől kaptak a hivatásuk, szakmájuk területén, azt másokkal is
megismertessék. Ennél tovább arra segítették testvéreiket, hogy még többek
legyenek a szolgálatban, társadalomban, mint ők maguk. Csodálatos, amikor
az ember úgy tekinthet gyermekeire, lelki családjára, tanítványaira, hogy azt
mondhatja: ti vagytok a reménységünk, örömünk, koronánk és dicsőségünk.
Pál így látta a thesszalonikaiakat. Nem tévedett, amikor az életét arra áldozta,
hogy felkészítse a testvéreket az életre és Krisztus visszajövetelére.
Legyen nekünk Jézus a legdrágább, és adjon az Úr olyan testvéreket,
akik koronáinkká válnak! Adjunk hálát azokért is ma, akik a mi életünkben
voltak eszközök!
Istenem, köszönjük a hitelődöket, akik szeretettel és szenvedéllyel képviselték
ügyedet. Kérlek, adj a mai lelkimunkásoknak is őszinte ragaszkodást
hozzád, hogy hozzád hűséges nemzedék maradjon utánuk! Ámen. /BL/
Isten gondoskodik Illésről
1Királyok 19,1–8
Illés elkeseredett. Hangot is ad bánatának: „Elég most, ó, Uram, vedd el az én
lelkemet, mert nem vagyok jobb az én atyáimnál”. Sokszor gondoljuk, akik a jelenben
végezzük a missziót: mi biztos jobbak vagyunk, mint az elődeink. Ha valaki így
gondolkozik, és az motiválja, hogy jobb akar lenni, mint a másik vagy elődei, ez
kiégéshez vezethet. Amit teszünk, ahogy élünk, annak Isten tetszését kell elnyernie.
„Művem a Királynak szól.” (Zsolt 45) elsősorban ennek kell előttem lennie,
és ha Isten úgy akarja, hogy jobban megáldjon, mint elődeimet, akkor ezt
elfogadom alázattal. De térjünk vissza Illés elkeseredett helyzetéhez! Hogyan
válaszol erre Isten? Nem feddi meg, nem is szavával teszi először erőssé.
Pihenésre volt szüksége. Fáradtan sok mindent sötéten látunk, ezért
szükség van a fizikai megnyugvásra. Ez nem lustálkodás.
Majd Isten egy angyala táplálta Illést, hogy új erőre kapjon. Bátorította és
segített neki visszaállni a küldetés teljesítésébe. Isten az, aki gondoskodik
szolgái testi és lelki szükségeiről. „A szükség az embert közelebb viszi Istenhez,
és Istent közelebb hozza az emberhez. Eső után jön a napsütés. Minden
telet tavasz követ, minden éjre hajnal virrad.” (Spurgeon)
Az Úr nemcsak beszélgető viszonyban van barátaival, hanem gyakorlati
segítség a szükségben. Akik benne bíznak, erejük megújul. Adjunk hálát azokért,
akik életünkben eszközök voltak, hogy erőt kapjunk! Legyünk mi is készek
mások életében a gondviselés eszközévé válni! /BL/

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: