Szerző: andrelowoa | november 20, 2010

Napi áhítat – 2010-11-20 – 1Kor 6,19-20

„Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levo Szentlélek temploma, amit Istentol kaptatok, és azért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsoítsétek tehát az Istent testetekben.” 1Kor 6,19-20

Jaj, nagyon félelmes ez az ige. A legnagyobb méltóságot jelenti, de ez már emberfeletti méltóság, nem a mi képességeinkhez való. Borzalmas lehet egy templomban élni. Amilyen jóleso érzés bemenni, ott megtisztulni, irányítást nyerni, úgy menni vissza a mindennapi életbe, olyan szörnyu gondolat, magunkkal vinni a templomot és éjjel-nappal, asztal és ágy mellett, munkaközben és jókedvu társaságban oda bezárva élni. De gondoljuk meg: mindennap kérjük, hogy Jézus legyen a vendégünk és áldja meg ételünket. O ígéri: aki megnyitja az ajtaját, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok. Meg kell tanulnunk és megszoknunk a gondolatot, hogy Isten mindig velünk van. Soha nem vagyunk magukra hagyva. Nincs magánéletünk, nem vagyunk a magunkéi. O az Úr életünk felett. És ez nem bajt, hanem a legnagyobb biztonságot jelenti a számunkra. A Krisztus élete árán tett saját gyermekévé. Úgy vigyáz ránk, mint a maga tulajdonára. Belülrol irányít, a gondolatainkon át. Ne féljünk hát attól, hogy Isten Szentlelke bennünk lakik. Így lesz a testünk a Szentlélek temploma. Ha ez megértettük és elfogadtuk, akkor találunk, ígérete szerint, nyugalmat a mi lelkünknek. Persze, vele jár az a kötelesség, hogy ne szennyezzük be ezt a templomot.

Istenem, nem vagyunk mi méltók arra, hogy bennünk találj lakást magadnak. De azt is tudom, hogy te ott vagy, velünk, bennünk, körülöttünk. Másképp és másfelé is jelen vagy, de azt csak mi, gyermekeid tudjuk. Az egész világ a te tulajdonod, miért akarnám én kivonni magam szereteted alól? A tieid vagyok, és te is az enyém, Édesatyám vagy. S ha én néha, bunös gondolataimban jobban szeretném, hogy ne figyelj oda, ha arra gondolok, hogy szeretteim, népem, jövendom, mind a tied, megnyugszom és örömmel bízom minden kincsem a te szeretetedre. Tégy engem, házamat és enyéimet templomoddá. Nem rideg, üres templommá, hanem igaz lakóhelyeddé, hogy belolünk szálljon tovább szereteted szava. Ámen.

(Varga László: Isten asztaláról)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: