Szerző: andrelowoa | november 21, 2010

NOVEMBER 21., VASÁRNAP

A megtérés mint központi üzenet
Ámósz 4,4–13
„Vajon mi lehet a baja a mi szeszélyes Istenünknek már megint?” – kérdezhette
volna Izrael. Bétel, Gilgál elfogadott kultuszhelyek. A reggeli áldozat,
a tized, ezek a törvény előírásai, a kovásztalankenyér-áldozatról is szól
Mózes. Az önkéntes áldozat is vallási lehetőség. Akkor meg mit morog már
megint a próféta? Miért nem volt termést elősegítő eső, miért volt aszály?
Miért vitte el a betegség a gyümölcsöket, és miért pusztította el az állatállományt?
A válasz ebben a szakaszban rövid, tömör, többször is visszatérő: „mégsem
tértetek meg hozzám!” Ez azt jelenti, hogy a rengeteg csapás mindegyike
után egy kis szünet következett, és nem egyszerre zúdult Izrael nyakába a
baj, és azt is jelenti, hogy Isten valami alapproblémát lát népe életében, és abban
várna változtatást, amit az szándékosan nem akar se érteni, se meglátni,
hanem helyette megpróbálja valami kultikus látványvallásossággal elfedni a
romlottságot, és elterelni Istene figyelmét. Pont, mint a hibáin változtatni
nem akaró gyerek, amelyik, ha számon kérik, elkezd kedveskedni, és nem
akarja érteni, hogy a „szeretetének” kimutatására miért nem megenyhülés a
válasz. Csak azért nem, mert ez nem szeretet, hanem csúnya, képmutató alakoskodás,
egy értékes érzés lejáratása.
Izrael, Ámósz könyve tanúsága szerint, a hétköznapi élet felületén vétett
súlyosat Isten ellen azzal, hogy egyrészt engedte, sőt a felső réteg egyenesen
munkálta, hogy a nemzet egy része elszegényedve a vezető réteg óriási meggazdagodását
segítse elő. Hogy ez milyen eszközökkel valósítható meg, nem
volt érdekes! Hogy milyen fájdalmakat és károkat okoz, megint csak nem érdekes!
Isten ebből a habitusból várta a megtérést, hiába.
Tegyünk fel néhány kérdést magunknak!
– A minket ért egyéni és közösségi kudarcokat hogyan értelmezzük? Egy
kisgyerekről mondták el a történetet: a szülők valami miatt megfegyelmezték,
bevonult a fürdőszobába zuhanyozni, a szülők kint egyrészt a víz zubogását
hallották, másrészt ennek a mondatnak a sűrű ismétlését: „Miért pont
velem történik ilyen?” Magyarul, a fegyelmezésen el nem gondolkodott, belemenekült
az önsajnálatba, a problémát meg nem értette, így tanulság nélkül,
még inkább rossz tanulságot vonva lépett tovább. Egyre többen reagálnak
így.
– Aminket ért kudarcokat mivel próbáljuk orvosolni? Néhány látszatkeltéssel,
légyen az emberek felé megfogalmazott mutatós, de értéktelen gesztus,
vagy Isten irányába tett képmutatás, vallásos túlbuzgás? Vagy megpróbáljuk
a valódi problémát meglátni, azzal szembenézni és azt rendbe tenni?
Isten figyelmét nem lehet a valós bajokról elterelni semmivel. Ha valós
megoldásokat akarunk, a valós gondokkal nézzünk szembe, a valós hibákat
küszöböljük ki! /KM/

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: