Szerző: andrelowoa | november 21, 2010

November 21.

Uram, tőled futnék, és rád lelek, majd megfordulok és
kereslek, mert tőled elszakadni nem lehet, mert
nélküled élni rettenet!

Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam,
mert nálad keres oltalmat a lelkem!

Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat,
míg elvonul a veszedelem.
A felséges Istenhez kiáltok,
Istenhez, aki mellém áll.
Segítséget küld nekem a mennyből,
elküldi szeretetét és hűségét.
Magasztaljanak téged a mennyben,
Istenem, dicsőítsenek az egész földön!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön-örökké. Ámen.

Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam,
mert nálad keres oltalmat a lelkem! (Zsolt 57)

Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet,
sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem
eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység,
sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket
az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus
Krisztusban, a mi Urunkban. (Róm 8,38-39)

Még sohasem láttam olyan szépet, mint azt a kis
diakonisszatemetőt. Végre eljött a tavasz, és a Nap
fénye kicsábított egy sétára. Csak a virágok illata és
bólogató sárga színük vezette az utamat, amely a
temetőbe vitt. Ott álltam, az apró keresztek és
gondozott sírok parkjában, és végre nem rémített meg a
halál.
Azt mondják, az emberek a 20. század történelmének
szörnyűségei miatt fordultak el az Istentől. Szívem és
minden zsigerem azt kiáltja: ez hazugság! Hiszen itt
gondozzák nővéreik sírját szeretetben és békességben
azok az aszszonyok, akik mindkét világháború minden
kínját megjárták; férjeiket, gyermekeiket,
családjaikat elvesztve. Most mégis boldogság és
megnyugvás ül az arcukon, mert az életüket Istennel
élték le, mert már nem félnek sem a szenvedéstől, sem
a haláltól.
Most már én sem félek, mert láttam megnyugvásukat, és
mert tudom, nincs halál, mert Krisztus legyőzte azt!
Csak ülök és nézem a virágokat, és boldog vagyok a
temetőben is, mert tudom, Uram, hogy te most is velem
vagy!

Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul átölelt az Isten.
(Ady Endre)

Ő jön, a Vőlegény! Sion leányai, jöjjetek, a
magasságból otthonotokba siet. Jön a Vőlegény, “ahogy
egy őz, vagy egy fiatal szarvas igyekszik a dombokon
át” (Énekek éneke 2,8-9). A menyegzői vacsorát hozza
nektek. Ébredjetek, keljetek fel! Nézzétek, ott
közeleg!
Jöjj be hozzám, választott menyasszonyom! Öröktől
fogva kiválasztottalak! “Mint pecsétet, úgy teszlek a
szívemre, mint pecsétet, úgy teszlek a karomra”
(Énekek éneke 8,6), és szomorú szemedet felvidítom.
Felejtsd el, ó lélek a félelmet, a fájdalmat, amiket
el kellett szenvedned. “Bal karom a fejed alatt,
jobbommal átölellek téged” (Énekek éneke 8,3). (Bach:
140. kantáta, 2., 5. tétel)

Uram, megrémít a halál, és megrémít az élet, mert
ember vagyok. Pedig tudom, nem kell félnem, mert te
velem vagy. Mert te előttem jártál. Erősítsd meg a
hitem, Uram, hogy az éltető táplálékként áradhasson
szét bennem, hogy ezáltal nyugodt szívvel tekinthessek
a jövő felé, hogy életem veled élhessem le. Benned
bízom én, Megváltóm, mert tudom, hogy nem engeded,
hogy elszakadjak tőled. Ámen.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: