Szerző: andrelowoa | november 24, 2010

2010. november 23. kedd Kelemen, Klementina napja 1245.

A mai nap meditációs fogalma:
Józanság…

A mai nap imádsága:
URam! Add nekem Erődnek, Szeretetednek és Józanságodnak Lelkét, hogy akaratod szerint tudjak élni szépnek és jónak teremtett világodban! Ámen

Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok.
1 Pt 1,13a

Ha röviden szeretnénk összefoglalni a kereszténység lényegét, akkor két szó erre kiválóan megfelelne: szeretet és józanság. A józanság ugyanis magában foglalja az igazságot, a szeretet pedig a megbocsájtás, a kiegyenlítődés készségét… Sajnálattal kell azonban megállapítanunk – többnyire erről szól a keresztény egyház kétezeréves története -, hogy a józanságot a hatalom-mámor, a szeretetet pedig az érdek váltotta fel. Nem újkeletű tehát az a magatartás, hogy az emberek reflex-szerűen elfordítják fejüket attól, ami “keresztény”.

Vannak ugyanis olyan dolgok, amelyek ellentmondanak a józan észnek, s itt nem a hit szépséges titkaira kell gondolni. Annak ugyanis vonzása van minden kultúrában, ezért is özönlenek az emberek kamerákkal és videókkal felfegyverkezve templomokba és kultikus helyekre. A józanul gondolkodó ember soha nem a hitet, hanem a hiteltelen hitéletet kritizálja. S ha jól belegondolunk Jézus sem azért bírálta a farizeusokat, mert azok igyekeztek a törvénynek maradéktalanul megfelelni, hanem a képmutató magatartásuk miatt…

A józanság önmagában még nem nagy érték, mert ha szívtelenséggel párosul, akkor képes megtorpedózni minden jószándékú kezdeményezést, és a szeretet is, ha nincs meg benne a józanság kontrollja, akkor elveszti vonzását. De a józanság és szeretet, együtt és egymást kiegészítve mindig az élet normalitását szolgálják. S mi az élet normalitása? Az élet életszerűsége és az emberlét istenképűsége. Az Isten akarata, törvényei mindannyiunk szívébe-lelkébe bele van kódolva, s éppen ezért, ha nem ezek szerint élünk valamikor – lehet, hogy évek vagy csak évtizedek múlva, sőt az is lehet, hogy csak halálunk óráján, de megszólal a lelkiismeretünk…

A szeretet és józanság harmóniájára, az élet szépségének megélésére elménket elsősorban tanítóink készítik föl. Az édesapai és édesanyai hivatást hitelesen betöltő szülők és nagyszülők, a tanárok a szűkebb baráti környezet és nem utolsó sorban a lelkészek, a papok. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a fogyatkozó létszámú gyülekezeteink elsődleges okozói a hiteltelen hitéletet élő hívek, olykor élükön a gyülekezet vezetőivel, nemkülönben a lelkésszel vagy lelkésznővel… Kár lenne tagadni a tényt: ha az elme nem felkészült, akkor nincs józanság, ha a szív nem a szeretetnek, hanem az önzésnek ad otthont, akkor nagyon hamar lendületét veszítik a nagy elhatározások, s elfogyatkozik az Erő is, ami építi a hívő emberek közösségét, a Jézus Krisztust szóval és cselekedettel dicsérő gyülekezetet…

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: