Szerző: andrelowoa | november 24, 2010

NOVEMBER 23., KEDD

Valóságos legyen a szeretetünk!
1Thesszalonika 4,9–10
Szeretet. Sokat emlegetett dolog a keresztyén közösségekben. Ha valaki
erőteljesebben szól vagy képviseli a véleményét (egyszerűen csak határozott),
azonnal nekirontanak, mondván: nincs benne szeretet, meg mert kérdőjelezni
„szent” állításokat vagy „szent” embereket.
Érdemes megkérdezni: mi is lényegileg a szeretet? A vallásos világ gyakran
valami megfoghatatlan, naiv érzületet, illetve ehhez kötődő természetellenes
negédeskedést szokott alatta érteni és megvalósítani. Ebből születik aztán
az általa észre sem vett, de a józan világinak visszatetsző képmutatások sora.
Ne áltassuk magunkat! A szeretetet a Biblia nem egyfajta érzésben vagy
szirupos viselkedésben jelöli meg, hanem konkrét jótettekben. Mai igénk a
szeretetről úgy tanít, mint amit „gyakorolnak” a hívők, tehát alapjában véve
praktikus és nem érzületi jellegű. Úgy tanít róla, mint amiben fejlődő tendenciát
kell mutatni. Arra, hogy milyen jellegű dolgokban látja megvalósulni, a
holnapi igében láthatunk rá: például hogy nem élősködik valaki, hanem becsülettel
végzi dolgát, illetve hogy tisztességes. Ugye, milyen ritkán szoktuk
ezeket a fogalmakat: szeretet-becsület-tisztesség összekötni? Pedig összetartoznak!
Innen nézve is megéljük? Valóságos a szeretetünk? /KM/
Az igazság gyümölcse átokká lett
Ámósz 6,8–14
Kétes értékű elismerés az, ami a 12. versben fogalmaztatik meg. Lóval
sziklát mászatni, a kemény követ felszántani képtelenség. A próféta azt
mondja, hogy Izrael elitje valami fantasztikus képességgel bír: az Isten törvényét,
aminek célja, hogy a dolgok rendben tarthatók legyenek, a gonoszság
ne szabaduljon el, nos ezt a törvényt csűrték-csavarták oly módon, hogy az a
gonoszság eszközévé silányulhatott.
Hiába, látni kell, milyen elképesztően ügyesek tudnak lenni a vallási kóklerek
és azok csoportosulásai. Bibliaversekkel képesek igeellenes tanokat úgy feltűntetni,
mint Isten akaratát. Központi keresztyén etikai elvárásokkal, mint például a
„szeretet”, képesek sakkban tartani és meghátrálásra kényszeríteni egész közösségeket,
úgy, hogy azok nem merik számon kérni a veszélyes tévelygéseket, helyre
tenni a túlbuzgóság okozta károkat, nehogy „szeretetlennek bizonyuljanak”.
Isten válasza az ilyen mentalitásra és helyzetre: „Önmagára esküdött az Úr
– ezért visszavonhatatlan. – Utálom Jákób kevélységét, gyűlölöm palotáit: prédára
vetem…” – vagyis: „leszámolok vele”.
Mindezek fényében: Nem lenne helyesebb megtérni az ige önkényes alkalmazásából?
Nem kellene bátrabban képviselni a jót? Leleplezni a csűréscsavarást?
Nem meghátrálni a hamisság előtt, teret engedve azok kétes értékű
„jó képességeinek”? /KM/

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategóriák

%d blogger ezt kedveli: