Szerző: andrelowoa | november 24, 2010

NOVEMBER 24., SZERDA

Az igazi kegyesség
1Thesszalonika 4,11–12
Mitől is hívő a hívő? – kérdeztük már hétfőn is. Valakik szerint attól, hogy
túlfűtött küldetéstudattal rendelkeznek, ebből születnek aztán ilyen elmésnek
látott, valójában szentségtörő kitételek, mint például: „Testvérek, missziózzunk,
hogy ne ürüljenek ki a padok, legyen, aki fenntartsa a templomunkat!”
Nekem úgy tűnik a Bibliából, hogy a misszió nem elsősorban az adott
emberi közösség (gyülekezet vagy egyház) anyagi vagy számbeli növekedésére
való dolog, hanem az üdvösség útjának megmutatása. Nem rólunk szól,
még csak nem is elsősorban másokról (ahogy a divatos, de téves kis szlogen
mondja: „a gyülekezet a kívül valókért van”), hanem Isten üdvösséges üzenetéről
mint megragadható lehetőségről.
Pál ilyen utasításokat ad a hívői viselkedés és törekvés szempontjaiként:
„…tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát,
és saját kezetekkel dolgozzatok … A kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek…”
Hol van ettől a ma kisegyházi keresztyénség? Tényleg azt valósítjuk meg
misszió gyanánt, amit kellene? Azt a kegyességet képviseljük és éljük, ami az
ige szerint is az? Ha pontoznánk a kegyességet, kinek adnánk több pontot:
egy csendes, tisztességesen és becsülettel élő egyszerű hívő embernek, vagy
egy kampánymissziós szónoknak? /KM/
A kegyelmi időnek is van határa
Ámósz 7,1–9
Vajon észrevette-e Izrael, hogy a sáskajárás veszélyét (ezzel az éhínség
veszélyét) visszatartotta az Úr? Észrevette-e, hogy a szárazságot és szomjhalált
okozó kánikula elmaradása mögött Istenének a bajt megállító kegyelme
munkálkodott? Egyáltalán volt-e lehetősége észrevenni ezeket, vagy a harmadik
büntetés beteljesedése „derült égből villámcsapásként érte”? Ez esetben
joggal panaszkodna arról, hogy Isten ugyan kegyelmes volt, de miből
kellett volna ezt felmérni? Véleményem szerint mindezeket láthatta volna Izrael.
Ha a sáskapusztítás és a szárazság megállt Isten népe határán, akkor belátható
távolságon belül volt az a pusztítás, amit végeztek. A kérdés nem az,
látta-e ezek megállását, hanem az, hogy minek tulajdonította. A hiba itt volt.
Nem fedezte fel a csapások mögött Isten ítéletét, azok megállása mögött pedig
kegyelmét. Az események értékelésén bukott meg Isten népe.
Látjuk-e életünk eseményei (akár politikai történései, természeti jelenségei,
gazdasági folyamatai, akár egyéni életmenetünk majdnem bukásai) mögött
Istenünk jelzéseit? Csak ha időben megértjük, kerülhetjük el a végső bukásokat.
Legyen nyitott lelki szemünk a látásra, értelmünk a szellemi jelzések
értésére! /KM/


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: