Szerző: andrelowoa | november 25, 2010

NOVEMBER 25., CSÜTÖRTÖK

Hitünk lényege: van jövőnk
1Thesszalonika 4,13–14
Mi a hit végső és elsődleges célja? Miért vagyunk keresztyének? Mert ebbe
a közegbe születtünk, és mások között idegenül éreznénk magunkat?
Mert tartozni muszáj valahova, hát miért ne a kezdettől ismert társaságba?
Mert épp lelki válságban voltunk, mentünk mindenfelé, és itt ért minket az
az érzelmi hatás, ami egy időre lekötött?
Nagyon sokszor az a gyanúm, hogy a kérdésben sugallt válasz helytálló
sokakra, hiszen annyi minden lényegtelen látványosságban próbálják megélni
a hitüket, miközben a vallásunk egyik leglényegesebb vonatkozása mintha
teljesen láthatatlan lenne előttük. Nem beszélnek róla, a felőle való reménység
nem üt ki viselkedésükön, nem határozza meg viszonyulásaikat és tetteiket.
Ez a lényeges vonatkozás pedig a halál problémájának a megoldása.
Pál azt mondja: „…hisszük, hogy … Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által…”
Úgy őszintén: jelent ez valamit nekünk abban, ahogy például az élet
örömeihez vagy épp bajaihoz viszonyulunk? Jelent valamit abban, amire a
közösségünk lelki haladási irányát felépítjük? Igazán látjuk azt, hogy miről
szól és hová vezet a hitünk? /KM/
Futkosás az elrejtett ige után
Ámósz 8,9–14
„Mindennek rendelt ideje van” – mondja a Prédikátor könyve. Így van ez
az igehirdetéssel is. Isten akkor szólaltatja meg az üdvígéreteket, az ítéletes
igéket, a tévtanítást leleplező apológiákat, a becsületre és tisztességre nevelő
prédikációkat, amikor és ahol ezekre szükség van. Általában akkor van
szükség üdvhirdetésre, amikor valaki az élet célját illetően áll tanácstalanul
a világban, keresve, hogy mit is kellene kezdeni vele. Akkor van szükség ítéletre,
apológiára, nevelő prédikációra, amikor az Isten népének iránya korrekciót
kíván. És addig tart ez az idő, amíg esélyt kap arra, hogy hallja az
üzenetet, végiggondolja, kiértékelje és hallgasson rá. Akkor jár le az idő,
amikor vagy megtért, mert értette az üzenetet, vagy érthette volna, ha akarta
volna, de makacsságában visszautasította. Az idő lejárta után elhallgat az
üzenet. A következmények jönnek. Ha valaki rosszul döntött, az ítéletes következmények.
Tévtanítók, kétfelé sántikálók, érveket érteni nem akarók, beszédet és
szándékot kiforgatók, az igét a maguk elgondolásához deformálók vagy vágyaik
szerint ferdítők, helyes érvekre válaszolni nem tudók, de konokul és ellenálló
módon hallgatók! Mi lesz, ha elhallgat az ellenérvelés és figyelmeztetés?
Jó, hogy végre senki se mond ellent, senki sincs, aki óvást fogalmazna
meg? Vagy valami más is következik? /KM/


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: