Szerző: andrelowoa | november 28, 2010

November 28.

Szerető Urunk! Mutasd meg a sötétségbe elénk jövő
fényedet, hogy követhessük a betlehemi jászolig!

Te vagy az én bíztatóm, Uram,
és bátorságom mindenkoron.

Világosságom és segítségem az Úr,
ugyan kitől félnék?
Életemnek ereje az Úr,
ugyan kitől rettegnék?
Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem:
hogy az Úr házában lakhassam egész életemben.
Láthassam, milyen jóságos az Úr,
és gyönyörködhessem templomában.
Megóv engem hajlékában a veszedelem napján.
Elrejt engem sátra mélyén és kősziklára helyez engem.
Halld meg, Uram, hívó hangomat!
Könyörülj rajtam, hallgass meg engem.
Ne rejtsd el orcádat előlem,
ne utasítsd el szolgádat haraggal.
Te vagy az én segítségem,
ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké. Ámen.

Te vagy az én bíztatóm, Uram,
és bátorságom mindenkoron. (Zsolt 27)

Izrael fiai ekkor azt mondták az Úrnak: Vétkeztünk.
Tégy velünk teljesen úgy, ahogy jónak látod, csak most
ments meg bennünket! (Bír 10,15)

Erdei ösvény… kanyargós, kissé határozatlan szélű,
de biztosan célba vivő. Előttünk sokan jártak rajta.
Néhol nem csak az út, hanem a környéke is le van
taposva. A vándor talán szebb virágot, érdekesebb
képet, hűsebb útvonalat keresett magának… letért az
útról, és a cél egyre messzebb került tőle. Talán
kicsit elvesztettnek érezte magát, így megpróbált
minél hamarabb visszatérni a jelzésekkel ellátott
útra. Mi is vándorok vagyunk. Életösvényeket járunk,
és le-letérünk utunkról. Isten akarata szerint a
keskeny úton járnánk, de bizony akaratunk nem mindig
egyezik az övével. És egyszer csak azon kapjuk
magunkat, hogy elvesztünk: jót akartunk, rossz lett,
békességre igyekeztünk, de veszekszünk, dolgozunk, de
nem haladunk. Letértünk… de hol az út?
Ehhez a ponthoz értek el Izrael fiai is. Elhajlottak
az őket körülvevő nép istenei felé. Mert egyikük
állítólag esőt ad, a másik termékenységet, a harmadik
betegségeket űz el. Még ezekben a helyzetekben is azt
várja Isten féltő szeretettel: Hívj segítségül engem!
Nem emlékszel, hogyan hoztalak ki Egyiptomból? Miért
hagytál el? Izrael beismeri, hogy elhagyta az utat, és
Istent kéri meg, hogy vezesse vissza. “Amint jónak
látja”. De nem csak ígérgetnek, mit fognak tenni, ha
megcselekszi azt, hanem elkezdik tisztogatni életüket,
formálják ahhoz, amilyen az ösvényen volt. És
megtörténik a csoda, így ír Istenről a bizonyságtevő:
Megesett az ő szíve az Izrael nyomorúságán. Emlék
talán az első szeretet? Vágyakozva gondolsz vissza
gyermekkorod békés templomba járására. Az időkre,
mikor alig vártad, hogy olvasd a Bibliát és imádkozz?
Tefeléd is hangzik a hívó szó: térj vissza hozzám!
Kezdd el tisztogatni az életed, maradj meg az
ösvényen, hiszen az vár oda vissza, aki a legjobban
szeret. S akkor majd te is elmondhatod boldogan: ismét
megesett az ő szíve rajtam.

Eljött a Megváltó, testvéreinek fogad el minket.
Felvetted a mi nyomorult testünket és vérünket,
rokonságunkat öltöd magadra. Ó, te legfőbb jó. Mi
mindent meg nem teszel a tieidért? Mi mindent
cselekszel naponta a tieidért? Jössz, és fényeddel
megáldasz minket.
Jöjj, Jézus egyházadhoz, és adj nékünk üdvös
újesztendőt! Tedd nyilvánvalóvá dicsőségedet. Őrizd
meg az igaz tanítást, és áldásod legyen szószékünkön
és oltárunkon.
Ime, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki
meghallja hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek
ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (J. S.
Bach: 61. kantáta, 2-4. tételek)


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: