Szerző: andrelowoa | november 28, 2010

Sáfárság

„Adj számot a sáfárságodról!” (Lukács 16:2)

A bibliai sáfárság fogalmának megértéséhez a kulcs az, ha tisztázzuk a „tulajdon” kérdését. Az intéző nem tulajdonosa annak a birtoknak, amelyet igazgat, ezért úgy kell intéznie a dolgokat, hogy egyik szemével mindig azt nézze, hogy főnökének, a tulajdonosnak kedvére tegyen. Manapság ez az, ami irritál minket. Azt gondoljuk: „Az időm az enyém. A képességeim az enyémek, hogy a karrierem építésére használjam őket, mert kemény munkával én fejlesztettem őket. Ezek az én dolgaim, megvettem őket, megfizettem értük.” A Biblia azt mondja: „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? (1Korinthus 4:7). Minden jó dolog, amivel rendelkezel, Istentől kapott ajándék – próbáld ezt észben tartani! A jó sáfár, mint a bölcs befektető, három dolgot tesz: 1) A jövőbe tekint. Nem engedi, hogy azok befolyásolják vagy eltereljék, akik engednek mindent elveszni az azonnali örömért, és csak a pillanatnak élnek. 2) Fegyelmezett és türelmes. Rendületlen marad, hozzon az élet akár jót, akár rosszat, mert megérti, hogy: „…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9). 3) Vállalja a kockázatot a gazdája javára. Nem ostoba kockázatokat, de megimádkozott, körültekintően átgondolt kockázatokat. Egyetlen befektető sem lehet teljesen biztos a pénzügyei jövőjét illetően, hiszen bármikor történhet valami drasztikus dolog, ami összeomláshoz vezethet. De van egy különbség: ha Isten életünkre vonatkozó tervét követjük, akkor, még ha el is veszítünk valamit itt a földön, sokkal többet nyerhetünk a mennyben.

„…megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.” (Máté 25:19)

A tálentumokról szóló híres példázatában Jézus rámutat két dologra az Istennek végzett sáfárságunkra vonatkozóan: 1) A gazda „kinek-kinek képessége szerint” adott tálentumot (Máté 25:15). Isten tudja, hogy mivel tudsz megbirkózni, ezért nem ad többet, ne is kérj tőle! Ő tudja, hogy mire hívott el téged. A gazda nem terhelte meg az egytálentumos embert öt tálentum felelősségével, sem fordítva. Ezzel nem azt mondom, hogy azok, akiknek több mindenük van, jobb sáfárok, vagy hogy azok, akiknek kevesebbük van, rossz intézők, hanem, hogy Isten mindannyiunkat jól ismer, és ennek az ismeretnek a birtokában jól tudja, hogyan bánjon velünk. Azért tehát nem kell felelned, amit Isten nem bízott rád, hanem valaki másnak adta. Csakis magadért vagy felelős. Bármit is bízott Isten a te irányításodra, tudta, hogy képes vagy kezelni azt. 2) „Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.” Lehet, hogy hosszú időnek tűnik, de Jézus újra el fog jönni! Nem gondolta meg magát, és nem változtatta meg a tervét. Először azért jött el, hogy megmentsen, másodszor azért jön, hogy uralkodjon – és megjutalmazza sáfárait. „Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel…? Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, munkában talál!” (Lukács 12:42-43). Ne fáradj bele, és ne engedd, hogy eltérítsenek! Tartsd a szemedet a jutalmon! Képzeld el, amikor a Gazda majd azt mondja neked: „Jól van!” Hiszen ezt szeretnéd hallani, nem igaz?

„Jól van, jó és hű szolgám” (Máté 25:21)

Jézus tálentumokról szóló példázatában az első két intéző jutalmat kapott azért, mert megsokszorozta azt, amit a gazda rábízott. Az első így szólt az urához: „nézd, másik öt talentumot nyertem” (Máté 25:20). Ha Isten ránk bíz valamit, nem zsinegeket húzgálva ül a mennyben, hogy irányítson minket, mint valami bábokat. Szabad választásunk van. Szabadon elronthatjuk az ügyeit, vagy akár a lehető legtöbbet hozhatjuk ki belőlük. Az első két szolga azt tette a gazda pénzével, amit az elvárt tőlük. Isten nekünk adja – de nekünk kell kezelnünk. Isten nem fogja helyettünk kezelni! Ez eléggé nyilvánvaló a harmadik szolga sorsából, aki ezt mondta: „…Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy… Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe…” (Máté 25:24-25). Olyan volt ő, mint azok, akik azt mondják: „Isten elvárásai túl magasak. Attól félek, ha igent mondok neki, túl sokat fog követelni tőlem. Inkább csak itt maradok az oldalvonalnál, ahol biztonságban vagyok.” Ez rossz sáfárság és még rosszabb teológia. Ne hagyd, hogy bárki is meggyőzzön arról, hogy nem vagy képes arra, amit Isten kíván tőled! Az ő kegyelme által képes vagy rá! Az első két szolga tisztában volt a gazda elvárásaival – tulajdonképpen ezt jelenti jó sáfárnak lenni. Tudjuk, hogy Isten mit vár tőlünk, mert leírta Igéjében, csak olvassuk el! A gazda parancsa azért számított, mert a sáfárok munkája fontos volt. Valódi felelősségük volt, és munkájukat hűségesen végezték. Nos, te hol állsz a hűség ranglistáján? Ha nem vagy benne biztos, vizsgáld meg magad!

 

„…ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (2Thesszalonika 3:10)

Egy történetben egy nagyon szomorú kinézetű fickó jött a templomba. „Mi történt?” – kérdezte a lelkész. „Két héttel ezelőtt meghalt a nagybátyám, és rám hagyott 75 000 fontot. Aztán a múlt héten meghalt a nagynéném, és rám hagyott 50 000 fontot.” „Akkor miért ilyen szomorú?” – kérdezte a lelkész. „Mert ezen a héten senki sem halt meg” – felelte az. Vicces történet, csak egy baj van: a Biblia azt mondja, hogy az ember „dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek” (Efézus 4:28). Az első feladat, amit Isten Ádámra bízott, az volt, hogy őrizze és művelje a kertet, hogy az gyümölcsöző legyen. Még abban a tökéletes környezetben is volt Ádámnak elvégzendő munkája. Ha jó sáfár akarsz lenni, és gyarapítani akarod a gazdád pénzét, akkor termelő munkába kell fognod. Ahhoz, hogy valamit tovább tudj adni, kell, hogy legyen valamennyi felesleged. Ez a probléma a szerencsejátékkal: a munka nem helyettesíthető a szerencsével. Nem az a dolgod, hogy olyan embereken segíts, akik nem akarnak dolgozni. Tony Evans írja: „A jó sáfár nem azon töpreng, hogy mikor kap egy szeletet a tortából alamizsnaként, a jó sáfár tortákat süt, élvezi munkája eredményét, és amije van, azt megosztja másokkal.” Vannak emberek, akik megkérdőjelezik a befektetést, mert nem illik bele a munkáról alkotott elképzeléseikbe. Nos, Isten azt mondta Ádámnak, hogy vessen. A vetés is befektetés az aratás reményében. Az első bűneset óta van az, hogy megpróbálunk módszereket találni a becsületes termelőmunka elkerülésére. A munkád része a sáfárságodnak. Úgy végzed, mintha Isten lenne a munkaadód? Merthogy Ő az!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: