Szerző: andrelowoa | november 30, 2010

2010. november 30. kedd András, Andor napja 1249.

A mai nap meditációs fogalma:
Számadás…

A mai nap imádsága:
URam! Utaidra taníts engem! Ámen

(Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk, ha)
magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.
Zsolt 90,8

Számos elképzelés született már az utolsó ítéletről… Valamilyen okból kifolyólag ugyanis igen érdekel minket az egész isteni procedúra “hogyan?”-ja. Igaz, inkább kellene elgondolkodnunk a megprófétált isteni eljárás miértjén – de ehhez kisebb az elszánás bennünk, pedig nagy valószínűséggel itt kellene keresnünk a “lényeget”.

Bizony sokszor megtörténik – ahogyan mai igénknél is ez az eset áll fenn -, hogy egy-egy mondatot kiragadunk a Szentírásból, s azt úgy értelmezzük, mint egy különálló mondatot, számunkra megfelelő helyre ‘beillesztve’, a mi elképzeléseink közé. A rossz tanító/igemagyarázó nem figyel a “kontextusra” – pedig enélkül értelmetlenné válhat sok bibliai mondat. Ugyanígy van ez emberi kapcsolatainkban is. Ha barátunk, barátnőnk, férjünk, feleségünk, gyermekünk egy-egy mondatát az adott párbeszédből kiragadjuk – felejtve azt, hogy mi őt szeretjük, s ő is szeret minket -, akkor hamar zátonyra fut a kommunikációnk. Nincs ez másképpen Istennel sem! Soha nem szabad felejtenünk, hogy Isten nem ember, hanem Isten…

Éppen ezért az Ő elvárásai nem ember-szerűek, hanem Isten-szerűek. Magyarul ez annyit tesz, hogy az egyetlen, amit levonhatunk a Jelenések könyvbéli szimbólum-szimfóniából, hogy cselekedeteinknek, életeseményeinknek következményei vannak odaátra nézve is… Annyit világosan megérthetünk belőle, URunk akarata, hogy már itt és most szeretni tudjuk felebarátainkat, önmagunkat, az egész teremtettséget, benne Őt magát is…

Sokan szánalmasan emberi módon gondolkodnak az Istenről. Úgy vélik – talán abból a tapasztalatból, hogy földi világunk is ennyire jogilag le-, be-szabályozott -, hogy Isten országa is parancsolatok maradéktalan betartásából áll. Pedig az elsősorban Erő, s nem emberi erőlködés! Természetesen tiszteletben tartva mások világlátását, de ha megnézzük pl. ádventista testvéreink Isten-felfogását, bizony nem sokban tér el az orthodox zsidó Isten-felfogástól… Jóllehet mindkettő az Isten szeretetből fakadó kegyelmére alapoz, de a törvények maradéktalan betartására irányuló életvezetésük mégis rettenetesen kazuisztikus, az élet Isten-adta normalitásától távol állók. Mindaddig persze, amíg valaki csak önmagára nézve tartja kötelezőnek sajátos Isten-elképzelését, nincs nagy gond, a probléma ott kezdődik, ha – felejtve a szeretet parancsolatát -, úgy hiszi, hogy mások számára is ez kell hogy legyen a “normalitás”….

Isten tehát szembesít minket – önmagával, s önmagunkkal. Megláttatja teljességgel velünk, milyenek vagyunk valójában, s tükör által homályosan megismerteti önmagát is, hogy megmutassa, kegyelme révén mivé válhatunk már itt a Földön. Ennek a küzdelmes szépségére hívja fel a figyelmet a Biblia, munkálva a mi üdvösségünket is…


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: