Szerző: andrelowoa | november 30, 2010

Napi áhítat – 2010-11-30 – Márk 14,43-47

„Egyszer csak megjelent Júdás…Jézushoz lépett és így szólt: ’Mester!’ – és megcsókolta. Azok pedig rátették a kezüket és elfogták. Az ott állók közül egy kirántotta a kardját, lecsapott a fopap szolgájára, és levágta a fülét.” Márk 14,43-47

Hihetetlen pimaszság a Júdás csókja, de ésszeru. A Jézus elfogatására kiküldött csapat a sötétben könnyen összetéveszthette volna az ottlévoket, és baj lett volna abból, ha mást fognak el. Az volt a biztos jel, ha megcsókolja Jézust. Igazi példája annak, hogy mikor valaki aljasságra határozza el magát, már mindegy, hogy abban milyen mélyre süllyed, de annál jobban vigyáz, hogy meglegyen a sikere. De a Jézus szomorú szava a többi evangéliumok szerint: „Júdás, csókkal árulod el a Embernek Fiát?” – bizonyára komoly oka volt késobbi megbánásának és öngyilkosságának. – Ott van a másik idétlen tanítvány, Péter. O sejtette, hogy itt baj lesz, megmondta elore, hogy nem fogja hagyni Mesterét, most álomból ébredve más nem tellett tole: hosiesen odavágott és levágta az egyik szolga fülét. Nevetséges, de annyira jellemzo, hogy mind a négy evangélista szükségesnek tartotta megírni. Igazuk van. Jellemzo példája az idétlen hosködésnek. Ennyit ér a mi nagy nekibuzdulásunk, ha nem Isten akarata szerint történik. Isten nem hosiességet vár tolünk, hanem helytállást. Az a nehezebb. Abba már belebukott ugyanaz a hos Péter, mikor pár óra múlva megtagadta Jézust. Mind a ketto tanítvány volt. Meggondolkoztató. Hány követoje volt azóta mindkettonek?

Jó Istenem, orizz meg engem attól, hogy a két tanítvány közül bármelyiknek is követoje legyek. Hiszem és feltételezem magamról, hogy árulója nem leszek Krisztusnak, sem földi testének, az Anyaszentegyháznak. De azért már nem tudnék felelni, hogy a Péter idétlenkedését ne utánoznám le olyan feszült helyzetben. Bizony, megtörtént nem egyszer, hogy éppen azért, mert nem tudtam elviselni másoknak az aljasságát, családomnak, népemnek, egyházamnak bántását, durván odavágtam s csak azután derült ki, hogy nem is volt igazam, s meg kellett szégyellnem magam. Bocsásd meg, Uram, és adj elég bölcsességet és nyugalmat, hogy nyugodt tetteimmel, ne idétlen kapkodással szolgáljalak. Ámen.

(Varga László: Isten asztaláról)


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: