Szerző: andrelowoa | december 2, 2010

2010. december 2. csütörtök Melinda, Vivien napja 1251.

A mai nap meditációs fogalma:
Ítélet…

A mai nap imádsága:
Istenem! Elmúló időbe teremtettél bele, melyet nem értek, s gyakran nem is érzek. Olykor azonban rám nehezedik végességem tudata, s a vágy, hogy Benned tovább akarok létezni. Add URam, hogy fürödhessek az Élet titkában, s örömmel, hálával tudjalak Téged, s mindazokat szolgálni, akiket kegyelmesen rám bíztál! Ámen

…mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.
1 Thessz 5,2

Az ember az utolsó pillanatig – amíg egy kis reménysugarat lát -, küzd az igazáért, mert lelkünk legelrejtettebb szegletébe is belekódolta a JóIsten, hogy ne tűrjük az igazságtalanságot. Sajnos megszámlálhatatlanul sok igazságtalanság történik naponta a világban, de valljuk meg, igazán akkor fájnak ezek, ha velünk történnek meg. Vannak olyanok, amik igen bosszantóak, de nem tudunk változtatni. Ilyen pl. a hivatal “packázása” az ügyféllel… az értelmetlen várakozások, s az ésszerűtlen intézkedések tömege. Sajnos ez a világ nem a bizalomra, hanem a bizalmatlanságra épül! “Hiába fizeted meg tisztességgel az adódat, csavargó szennyalakként kezel téged az APEH – panaszkodik beszélgetőtársam -, s csak bólogatni tudok, hiszen az. ún rendszerváltásunk óta eltelt húsz évünk jelesül mutatta a régi igazságot, amit -Lutherünk így fogalmazta meg mintegy 450 évvel ezelőtt: “Míg a kis tolvajt példásan megbüntetik, a nagy rablók nyugodtan ülnek hercegi bársony-trónjukon.” Talán éppen ezért fordul Luther a felsőbbséghez, s kéri őket, hogy “legyenek alattvalóikhoz olyanok, mint a jó családapák”.

Aztán vannak kisebb igazságtalanságok, melyeken könnyen változtatni tudnánk, de mégsem tesszük, mert valamilyen érdekünk fűződik hozzá. S az ember bizony hamar megszokja a jót, s nehezen mond le a jogtalanul megszerzett/megkapott előnyéről… Egyszer azonban minden véget ér… Az egykori hatalmasok, akiktől emberek százezrei, milliói rettegtek, erőtelenekké válnak, nehezen veszik még a levegőt is, s jobb esetben lelkiismeretlen, s istentelen életükre feloldozást keresnek, de a tapasztalat azt mutatja, hogy többnyire önáltatásukba szédülten – milyen jó emberek is voltak(!) valójában – lépnek ki ebből a világból… Nem midenkinek adatik meg, hogy szembenézzen önmagával. Ez ugyanis kegyelem… Lehet, hogy megadatik, lehet, hogy nem! – ettől kegyelem a kegyelem. Vannak életek, melyek tragikus hirtelenséggel érnek véget. Hosszútávú tervekkel, megvalósításra váró álmok sokaságával kezdődik el számukra a nap, de nekik már sosem jön el a nap vége, mert egy váratlan pillanatban elszólítja őket az Élet és a Halál URa.

Tulajdonképpen mindegy, hogy ténylegesen a világvége jön el vagy csak az én utolsó napom, az utolsó óráim, perceim kínlódása vagy nyugalma köszönt rám… Számomra véget ért a földi lét! S mivel nem tudjuk, mikor jön el ez a pillanat, ezért tudnunk kell, hogy milyen reménység lakozik szívünkben, s tudatosítanunk kell azt is, hogy a végső számadás alól nincs kibújás. Ez önfegyelemre, önvizsgálatra kell hogy indítson minket, hogy a mai napunkat is Isten szeretetének különleges, megismételhetetlen csodájaként, ajándékként élhessük meg…


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: