Szerző: andrelowoa | december 6, 2010

2010. december 6. hétfő Miklós napja 1253.

A mai nap meditációs fogalma:
Örömeink…

A mai nap imádsága:
URam! Kegyelmeddel körbeveszel, s naponta bőséggel tapasztalom szeretetedet! Add, hogy én is szeretni tudjak! Ámen

Az ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet.
Zsolt 19,9a

Életünk alapvető mozgatórugója a boldogság utáni vágyunk… Minden korban van valami, ami megörvendezteti a lelkünket, s ha nincs az, amit a Jó Isten bölcsen odarendelt, akkor van helyette valami más, valamilyen “pótlék”. Baba-korban örömöt ad, ha a csöppség megpihenhet édesanyja ölében, később a játék világfedezős izgalma boldogít, az ifjú öröme pedig fiatalságának lendületében érhető tetten. Később mindennapi örömöt ad, ha szerethetünk és szeretnek minket, s ebbéli kiegyensúlyozottságunkban terheket hordozhatunk másokért, elsősorban a mieinkért. Boldogságot ad az alkotó munka, s boldogságot ad az is, ha megtapasztalhatjuk, hogy becsülettel kiálltuk a próbát, s az ÚRIsten kegyelméből felnevelhetttük, s elindíthattuk gyermekeinket az életbe.

Ahhoz, hogy betöltsük az elvárásokat – s a saját magunk elvárásai többnyire igen magasak – kitartásra, következetességre és céltudatosságra van szükségünk. Mondhatnók azt is: rendre van szükségünk! Nem időnkénti rendcsinálásra, nagytakarításra – néha persze arra is – saját életünk dolgaiban, hanem rend-tartás-ra. Átélve azt, hogy rendet tenni mindig könnyebb, mint tartani, hamar beláthatjuk: egyedül betartani az élet rend-szabályait igen nehez, sőt bizonyos élethelyzetekben szinte emberfeletti erőt igénylő feladat… A hívő ember ezért hagyatkozik Teremtőjére, ezért fohászkodik Hozzá, ezért keres oltalmat Mennyei Atyja kebelén, mint az elfáradt gyermek szülei közelében, amikor keresi a megújító biztonságot.

Isten “rendelkezéseket” adott, amit isteni törvénynek nevezünk. Sokan nem merik felvállalni a jó és rossz különbségtételének mindennapos kockázatát, ezért szigorúan igyekeznek betűszerint betartani a törvényt – jóllehet a törvény elsősorban arra való, hogy irányt mutasson, útbaigazítson, ha eltévednénk emberi kapcsolataink, s az élet útvesztőiben. Aki a “törvény” szerint vezeti az életét, az nem képes igazán szeretni, mert a törvényre figyelő ész az általában utólag okos, ha pedig előre tekint, akkor meg a kiskapukat keresi – ebből fakadnak a törvényeskedések. Az ilyen törvényeskedők aztán igen jól tudják, hogy akkor és ott, mit kellet volna tenni, s ők mit tennének, ha… – de ha ők lettek volna ugyanabban a helyzetben, akkor ők is ugyanezt tették volna… ezért törvényeskedésükkel önmaguk bírái. “Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”

Akinek szíve tiszta – mert megfürdött az Isten szeretetében -, az szívének szeretetével messze előbbre lát, mint a törvényen tájékozódó ész, s úgy dönt az adott helyzetben, hogy az hosszútávon mindig gyümölcsöt hoz… Lemond, áldozatot hoz, látszólag igazságtalanul terhet vállal fel, de szívének döntése nyugalmat, s békét teremt lelkében. Isten rendelkezései pedig azért helyesek, mert nemcsak a lélek megbékélését munkálják, de terelgetnek a vágyott boldogság felé, hogy élni jó…


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Kategória

%d blogger ezt kedveli: